várt a cica az elhagyott kertben
érezte visszajössz az éterben
de már nem látunk
hangodra vágyunk
de csak néhány jel
hogy ott létezel
még valahol
már csak az maradt
a csend megpattant
és már szinte fáj
üres lett a táj

a tükrön még a fogkrém-szívecske
jelzi ha doboghatna szeretne
mint éveken át
de ő is megállt
örök szeretet
vele megdermedt
évek óta
s most maradt árván
a lelke elszállt

alakod helye a családunk fészkében
üresen világít az éteri fényben
de a becsület
mert elültetted
mikor jöttél
űröd átjárja
lényed hiánya
itt hagyja talán
melegség magját

s a szó elakad
semmit nem rakhat
oda
üres tér
honnan
elmentél

Szekszárd, 2016.10.03-Pécs, 2016.10.09.