Született: 1936. 04. 16. Majs

Elhunyt: 2011. 09. 30. Budapest



Amíg őrzöl valakit a szívedben, addig nem veszíted el soha!


Mindenre megtanítottál, kivéve arra, hogyan lehet élni Nélküled.



Számomra Te sohasem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok!
Drága jó szívét, két dolgos kezét
Áld meg Atyám.
S én köszönöm, hogy ő lehetett az én Édesanyám.



A hétköznapok egyszerűségét is ünneppé tudtad varázsolni nekem.
Bármi történik is az életemben, tudom, hogy érek valamit - MIATTAD.



Életem egén fénylő csillag voltál,
Itt hagytál engem, még csak nem is szóltál,
Most, hogy már kialudt az az áldott fényed,
Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed.



Arra gondoltam, elutaznék az égbe,
Oda, abba a távoli messzeségbe.
A mennyország kapuján bekopognék halkan,
Hátha lenne valaki, ki segíthetne rajtam.

Kinyitná az ajtót egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal.
Vállain szárnyak, glória a fején,
Angyal ő valóban, Isten mezején.

Megkérdezné tőlem: Hát te honnan jöttél?
Hisz még élsz, itt mit keresnél?
Elmondanám neki, hogy a szív szavát követtem,
Mert ideköltözött, kit oly nagyon szerettem.

Nem bírom már nélküle, csak látni szeretném,
Könnyes szemmel magamhoz ölelném.
Megcsókolnám, arcát, kezét, lépte minden nyomát,
Csak hadd lássam egy percre csodás mosolyát.

De az Angyal így szól: Menj haza,
Kit szerettél, már itt az otthona.
Látni fogod Őt, csak hunyd le szépen szemed,
S akkor biztos, hogy rögtön észreveszed.

Azóta én csukott szemmel járok,
Mindennél szebb az, amit így látok.
Mert már Ő is egy meseszép Angyal,
Bőre hófehér, ruhája átszőve arannyal!



Nem fogom már elgyöngült kezed,
nem símogatom őszülő fejed,
nem tekint rám aggódó szemed,
marad a csend. . . . . ,
Mindent köszönök Neked!

Nagyon szeretlek! Találkozunk!