.
Ez a gyertya már leégett.
Félig ázott zsebkendőmön könnyek nyomai,
könnyek melyek azért hullnak, mert elment valaki.
Valaki, aki életemnek azon része volt,
amit a lélek és a tudat kincsként birtokolt.
Mikor elmegy tőlünk valaki, kit nagyon szeretünk,
sivár lesz a létünk, könny az életünk,
mert hiányuk és veszteségük oly mély sebet vág,
hogy belehal a szív, és az élni akarás.
Én megkérném a vén időt, hogy enyhítse a kínt,
ami mélységesen mély fájdalommal bír,
de tudom, akárhogy is kérlelgetném,biztatgatnám őt,
nem hozhatná vissza a végleg elmenőt.
![bloggif_668ea1e8b4e31](http://gyertyalang.hu/feltoltott_kepek/galeria/6/a/428341/1229dc66ad96405c35291f8fa9b6d27e.gif)