🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Úgy haltál meg, apám, hogy nem voltam veled, 

mikor fáradt szíved dobbanása hangtalanná lett,

mert nem bírta tovább azt az embertelen hajszát, 

mit sorsod írta életed könnycseppekkel rótt rád.

Úgy mentél el, apám, hogy ne fájjon majd látnom, 

mint emelkedsz magasba könnyű pilleszárnyon,

és mint gördül le arcodon néhány bágyadt könnycsepp,

mikor láthatatlan nyomaid a végtelenbe vesznek

Úgy hagytál itt, apám, hogy nem mondhattam el, 

mindaddig míg én létezem te is létezel,

mert nem engedem emléked, nem engedlek téged, 

hisz hozzád köt a vér, apám, s hozzád köt az élet.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jut, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e földalatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Csukás István

Boldog Karácsonyt a  Menyországban!

🎄🥰❤️

Ratkó József: Zsoltár anyámnak

Az anyák halhatatlanok.Csak testet, arcot, alakot váltanak; egyetlen halottsincs közülük; fiatalok,mint az idő. 

Újra születnek minden gyerekkel; megöletnek minden halottal - harmadnapra föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség, szerelmükért örökös hűség, s adassék könny is, hogy kibírják a világ összegyűjtött kínját.

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤

Odafent

Azt mondják, nem rossz az a hely De az árnyékod nem vitted el Itt a magunkét cipelni kell

Odafent A bárányfelhők foltosak Neked elhittünk oly sokat Hogy mi is lehetünk fontosak

Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál Dolgod van, csak nekünk nem szóltál

Keresed azt, amit az éjszaka elpakolt Mentél, mert a békéd máshol van

Bátrabb voltál, mint mi álmunkban Eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt

Hova tűntél, mondd?

Tudtad rég Mért nem stimmel a könyvben a szó Hogy a könnyben a só mire jó Sose voltál Földrevaló

KisimultbÁlmos, távoli hullám a múlt Minden dalban titkos alagút Hozzád így megyünk, így alakult

Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál Dolgod van, csak nekünk nem szóltál

Keresed azt, amit az éjszaka elpakolt

Mentél, mert a békéd máshol van Bátrabb voltál, mint mi álmunkban

Eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt

Hova tűntél, mondd?

Mondd meg nékünk, hol keressünk Hogy még egyszer beszélhessünk

Mondd meg nékünk, hol keressünk Hogy még egyszer, még egyszer beszélhessünk

Játsszuk azt, hogy csak úgy elbújtál Dolgod van, csak nekünk nem szóltál

Keresed azt, amit az éjszaka elpakolt

Mentél, mert a békéd máshol van Bátrabb voltál, mint mi álmunkban

Eltévedt angyal, aki épp rajtunk gyakorolt

Hova tűntél, mondd

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤
🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏🙏

Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom, Örök a szél és a lomb a fákon,

Örök a magány és örök az emlék, Bennünket lágyan ringat a nemlét.

De ha gondolsz ránk, mi felébredünk, De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,

De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk, De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk..."

🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️🕯️

Kun Magdolna: Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony, gyertyát gyújtunk szépen,

s vacsorához ülünk meghitt békességben.

Arcunkról majd eltűnnek a könnyek nyomai,

bárhogy fájja szívünket, hogy hiányzik valaki.

Valaki, aki nem ül többé közénk, nem mosolyog ránk,

s ki nem tölti be melegséggel a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek, s mi arra gondolunk,

addig a jó, amíg egymásé vagyunk, s addig a jó, míg átölelnek,

mikor marcangolva fája keserű hiány,

és az a tudat, hogy vannak, akik már csak fentről nézhetik,

mint ég csonkjaira pár emlékező lángú viaszgyertyaszál.

🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄
🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤🖤