Nem ébredtél fel többé,
Örök álomba tértél,
Mentél ahogy jöttél,
de ez már a végcél.

Veled együtt fény száll fel,
az ég és föld közt megállt,
Még egyszer visszanézned kell,
Itt maradt a barát és család.

Rendet, s csendet hagytál itt,
Csak a megszakadt szivek zaját,
Hiába keresünk bent s kint
A föld mélyen magába zárt.

Néha néha még visszatérsz,
Az este rejtő leple alatt,
Ha ránktör a félsz,
Te megmutatod magad.

Nyugalom telepszik a szívre,
A szél a neved suttogja,
Ránkmosolyogsz újra végre,
S emlékszünk a szép napokra.