”Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,
nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.
De egy könnycsepp szemünkben Érted él,
egy gyertya a sírodon Érted ég.
S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,
amit tőlünk soha senki el nem vehet.
Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,
szívből szeretünk, s nem feledünk téged. "

Míg jövőjét építgettük, sorsa el volt döntve rég.
Megkívánta, elszerette tőlünk a hatalmas ég.
Nem törődve semmit azzal, hogy szívünknek fájni fog.
Jöttek érte, s mosolyogva vitték el az angyalok.

„Bár a sors fukarul rövidre szabta életed,
És sírodba vitte lelkünkből az éneket,
Álmunkban néha jönnek örömök, mosolyok,
Ha szárnyukon hazarepítenek az angyalok. ”

„Tudjuk nem jöhetsz, mégis egyre várunk.
Enyhíti hiányod, ha álmainkban látunk.
Az ész megérti, az érző szív soha,
De az úton egyszer mi is megérkezünk oda.
Mert elpereg az idő, de addig úgy szeretünk,
Hogy életünk végéig, fájón emlékezünk. "

"Kell ott fenn egy ország, mely talán ránk is vár,
Kell ott fenn egy ország, amit senki nem talál.
Kell ott fenn egy ország, mely bárkit átölel,
Kell ott fenn egy ország, amit sosem rontunk el."
(2015.)

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,
 Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.
 Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,
 Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.

Emlékük, mint a lámpafény az estben,
Kitündököl és ragyog egyre szebben
És melegít, mint kandalló a télben,
Derűs szelíden és örök fehéren.”"
       (Juhász Gyula: Conslatio)   (2016)

"Ha el is mentem, itt leszek veled,
  Leszek a lelkeden aranykeret.
  Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,
  Ha el is mentem, itt marad a léptem
  Végig kopog az édes otthonon. " (Goethe) 

  Örök az arcod, nem száll el szavad
  Minden mosolyod a szívünkben marad. (2017)

  "„Minden elmúlik, mint az álom
  Elröpül, mint a vándormadár,
  Csak az emlék marad meg a szívben,
  Halványan, mint a holdsugár.”
                                      (Friedrich Schiller)  2018.

 „Elmegy a test, és marad a lélek,
  emlékeztetője a múltnak, a szépnek,
  hűséges őrzője a nem múló fénynek.
  Örök az arcod, nem száll el szavad,
  minden mosolyod a szívünkben marad.” (2019.)

Lelkemet adtam az esti árnynak,
Szívemet vissza a szivárványnak.
Megnyugvásom a tiszta csendes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.
Sok kicsi titkomat rábíztam a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.
Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,
Ha el is mentem, itt maradt a léptem.  (2020)

Várnai Zseni:

"A végtelenben egy napot
Csak pár évet, pár hónapot,
a végtelenben egy napot
Alszol egyedül gyermekem.

Csak egyet álmodsz, és jövök,
A földön itt misem örök,
S melletted leszek újra én.

És rád roskadok, Mindenem.
Ott messze túl a Mindenen,
Ott újra eggyé forradunk.

Köröttünk zeng a végtelen,
De túl a földi életen
Nem érhet többé semmi vész.

S újra viselem gondodat,
Csak még pár földi dolgomat
Elvégzem, s aztán jövök.

Addig az álmod szép legyen,
A másvilági réteken
Szebbek talán az álmok is.

Aludj, aludj, s már ott vagyok,
A végtelenben egy napot
Aludjál addig, gyermekem".

A fájó emlék végtelen teher, amit szeretettel viselnünk kell.