…a legszebb dolgaimat Neked köszönhetem. Mindig is Téged kerestelek. Most már biztos vagyok benne, hogy mindig egymás felé tartottunk. Még ha nem is sejtettük egymás létezését, mielőtt találkoztunk volna, valami ösztönös bizonyosság gondoskodott róla, hogy találkozzunk. Össze vagyunk kötve, ragasztva, feloldhatatlanul, széttéphetetlenül. Ez az érzés semmihez nem fogható. Ez az összetartozás érzése két ember között Ez a mi halhatatlanságunk. Ha nem így lenne, lelkünk sem létezne (…) Nehéz olyan világban élni, melyben nem létezel. Magamba szívom egy édes rózsa illatát. Örök pillanat.(Ofe)