Csend van bennünk, szemünk a távolba réved.
Arcunkon sápadt könnyek, szívünkben mély döbbenet.
Fekete ruhánkban, mint a varjak, tömött sorokban ballagunk.
Esõ áztatja a sírokat. Nem szólunk. . . hallgatunk.
Ha megpihen egy lélek, díszes koporsóban fekszik.
Arca nyugodt, fényes, mint ki mélyen alszik.
De mi tudjuk, ez az álom, már sosem ér véget,
csak az emlék a szívben, ami örökké élhet.
Szívünkben az emlék, amit tõle kaptunk.
Nehéz bánat ül a tájon, nem szólunk. . . hallgatunk.
Egy utolsó bús nótát még, együtt hallgatva könnyezünk,
s egy fájdalmas sóhajjal, csendben elköszönünk.
De ki szeretett tudja, a búcsú nem ér véget,
akit szeretünk a szívünkbõl, azt feledni nem lehet.
Minden múló nappal, könnyebb lesz a gyászunk,
de el sosem múlik, csak ha viszontlátunk.
Tölts fel Te is képet a képgalériájába 
Új gyertya gyújtása 
Gyertyái (120 db) 
Üzenet küldése a gyertya gyújtójának 
