Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani.

/Jókai Mór/


Édesanyám,

Az életed nem volt könnyű, hallgatásod csak megerősítette bennem hogy sohasem beszéltél szívesen arról ami neked fájt. Csendben tűrted mindazt ami veled történt annakidején. Ami volt, már elmúlt, s én mint gyermeked megbocsájtok neked mindazért ami veled történt, s bizakodom benne hogy nyugtalan lelked végre békére talál majd odaát. Szeretlek.