A weboldal cookie-kat használ a szolgáltatások minőségének javítására. A weboldal további használatával elfogadom a cookie-k használatát.
MegértettemTovábbi információk
" Azért, mert szerettek jöttem a világra, s lettem új fény, csillag, szülők boldogsága! Szeressetek mindig igaz szeretettel, a kincsetek vagyok:Kicsi kincs, de Ember! Nem haltam meg csak álmodni mentem! Nem hagytam itt senkit csak előre mentem! " " Ne álljatok zokogva síromnál, nem vagyok ott. De ott vagyok az ezer szélben, mi fú. Én vagyok a gyémánt csillogás a havon. Én vagyok a Napfény az érett gabonán. Én vagyok a szelíd őszi eső. Amikor felébreszt a reggeli zsivaj, ott vagyok minden hangban Veletek, A csendesen köröző madár szavában, de én vagyok a csillag is, mely rátok süt az éjszakában. Ne álljatok hát zokogva síromnál, nem vagyok ott. Nem haltam meg. . . nincs is halál. " Ő egy nagyon aranyos kedves lány, akinek a sors könyvében nem sok volt meg írva és az élet kegyetlen mert mindig azokat veszi el akik számunkra a legfontosabbak! Szeretjük őt és a szívünkben ő örökkön örökké fog élni, mert őt elfeledni sohasem lehet! VAJON KIK LESZNEK AZOK, AKIK MAJD EMLÉKEZNEK RÁM? AKIK KÖNNYCSEPPET EJTENEK A NEVEM HALLATÁN? AKIK NEM FELEDNEK MAJD. . . , MERT ÉN OLYAN GYERMEK VOLTAM, - AKIT SZERETTEK MÍG ÉLTEM, ÉS SZERETNEK ÍGY HOLTAN. . . Nem ébredtél fel többé, Örök álomba tértél, Mentél ahogy jöttél, de ez már a végcél.
Veled együtt fény száll fel, az ég és föld közt megállt, Még egyszer visszanézned kell, Itt maradt a család és barát.
Rendet, s csendet hagytál itt, Csak a megszakadt szivek zaját, Hiába keresünk bent s kint A föld mélyen magába zárt.
Néha néha még visszatérsz, Az este rejtő leple alatt, Ha ránktör a félsz, Te megmutatod magad.
Nyugalom telepszik a szívre, A szél a neved suttogja, Ránkmosolyogsz újra végre, S emlékszünk a szép napokra.
Első gyertya meggyújtva: 2010. 03. 21. Gyújtotta: Bieberné, Á. Ilona