Szomorúság, fájdalom és emlék,
sokan itt pihennek, kik köztünk
voltak nemrég.

Itt, a nyugalmas temetői csendben,
hol megáll az idő, és még a szellő
sem rebben.

Szívek dobbannak hevesebben újra,
az emlékezés, s a szeretet virágai
mögé bújva.

Kéz a kézben, egymás mellett állva,
tisztelettel, fejet hajtva merülnek
az el nem múló gyászba.

A gyászba, melyből nincs kiút soha,
melyre némi vigasztalódást nyújt
a gyertyafények sora.