Az Árpád utcai szülői házban telt gyermekkora, melyre mindig szívesen emlékezett vissza. -A kor oktatási rendszerének megfelelően elvégezte a 8 általánost Nyíregyházán, a 6-os számú Általános Iskola testnevelés tagozatán. Ez után a 107-es Mező Imre Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben sikeres vizsgát tett asztalos szakmából. Iskolai évei alatt kivette részét a közösségi munkából. Kiegyensúlyozott, vidám, aktív gyermek volt. A nyári szüneteket általában úttörőtáborokban töltötte, testvéreivel és szüleivel együtt, mindig új élményekkel gazdagodva. –Ügyes kezű, barkács vénával megáldott ember volt. Ezt a képességet minden valószínűség szerint édes apjától örökölte, ő volt a példaképe. A jól felszerelt kis műhelyben apjával közösen akart mindent csinálni. Utolsó közös munkájuk egy előszobafal volt, amit -apja 1990. márciusában bekövetkezett korai halála miatt- már egyedül fejezett be. Apja elvesztése nagy fájdalmat jelentett számára és további életére is kihatással volt. -A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után évekig újságkihordó volt. Ezt követően előbb a FORBER Építő Szolgáltató és Kereskedelmi Betéti Társaságnál, utána Apagyon, a BIPOLÁR Ipari Kereskedelmi és Szolgáltató KFT.-nél dolgozott. Az asztalos szakmát nem véletlenül választotta. Ahhoz volt vonzalma és tehetsége. Így ezeken a munkahelyeken válhatott valóra, hogy a hobbyja lett a munkája. Elismert, jó szakember volt, aki munkáját mindig legjobb tudása szerint, munkaadói elismerésére, és önmagával szembeni igényességgel végezte.

 Az utóbbi években nem volt munkahelye. Otthon viszont minden javítást, átalakítást megcsinált. A beépített konyhabútor, a kert locsolásának ésszerű megoldása, a garázskapu, a kerítés és a családi ház szinte minden része őrzi a keze munkáját. Barátságos, közvetlen, segítőkész, szeretetre méltó ember volt. Munkatársaival, a környezetében élő emberekkel jó kapcsolatot alakított ki. Jókedv és derű jellemezte, aki ismerte az szerette is őt. Szabad idejét legszívesebben a Zempléni hegyekben töltötte baráti körével. De szívesen hallgatott zenét, élvezte a TV-műsorokat. Megdöbbentő családtagjai és barátai számára, hogy –gyakorlatilag előjelek nélkül- 2024. március 20.-án, otthonában elragadta tőlük a halál.

Gyerekkorunk óta arra emlékszem, hogy mindig féltetettél, vigyáztál rám, sok mindent megtettél értem.Emlékszel mikor kicsik voltunk, mindig azt hitték, hogy iker tesók vagyunk annyira egy húron pendültünk? Jó testvérhez híven néha összevesztünk de ez mindig nagyon gyorsan elillant, féltetted kedvenc játékaidat de mégis megosztottad velem.Mikor már tinédzserek voltunk mindig ott settenkedtél körülöttem Nyíregyházán a bulikban, hogy minden rendben van-e a húgoddal.Mindig csodáltalak, hogy mennyire kreatív vagy az asztalos szakmában, bármit képes voltál elkészíteni. Legutolsó emlékeim egyike is ez rólad, hogy pár hónappal ezelőtt  polcot készítettél mikor nálad jártunk. Kezedbe vetted a fa anyagot, megkérdezted milyen legyen, csendben elvonultál és szerényen visszajöttél a kész polccal és a gyönyörű polc tartóval. Sosem fogunk elfelejteni. Nagyon hiányzol