"Köszönjük neked, Uram, hogy Ő a miénk volt és az is marad, mert aki él szeretettel szívében, az nem hal meg,csak távol van...\" (Augustinus)

Az én édesanyám , nagyon fáj , a ma napon elhagyott minket. . .

Az egyetlen ember kiért mostmár élek, Most nagyon beteg, fáradt. A tudat, hogy elveszítem̷ 0; Félek! Bárcsak kívánhatnék hármat… Ha már Isten nem, az Ördög segítsen! Lelkemet is odaadnám érte! Csak Ő tovább éljen egészségesen! Nem állnék többé remegve, félve. Sosem bántottál rossz tetteimért. Mellettem álltál, támogattál. Mosolyogtál, s segítettél, Annyira szeretném, ha meggyógyunál!

Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt, ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett,  szájára suttogva vette a nevedet. (Csukás István: Istenke vedd térdedre édesanyámat)   Szüleink emlékére: Hiányoztok kik már a mennyben vagytok, Ti sem gondolnátok , hogy magatok után  Ilyen nagy fájdalmat hagytok. Fájó szívvel gondolunk mi minden nap Tirátok, S nem tudjuk odafentről Ebből TI mit láttok. Nem búcsúzunk , hisz szívünkben ,  Megmarad a helyetek S reméljük , hogy egyszer majd Találkozunk veletek!     Apánk halálának 23. évfordulója .

Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: „Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”, vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány- furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: „Hol volt. . . ”, majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: „Nem volt. . . ” Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt- néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer.

Nyugodj békében !

Olyan ember volt ő, aki képes volt egyetlen mosollyal megváltani bárki napját. A családjáért élt, dolgos, tisztességes ember volt. Bár több időnk lett volna. Bár jutott volna idő, a búcsúra. Bár jobban ismertük volna egymást. Bár. . bár. . bár. .   Drága Csabikám, az életben talán nem tőrödtünk egymással eleget, de én így búcsúzom tőled, és tartom fenn az emlékedet. Köszönöm, hogy megismerhettelek, köszönöm a biztató szavakat. Tudom, hogy még találkozunk. Tudom, érzem! ! Nagyon hirtelen mentél el, szinte még itt vagy közöttünk!  Rengetegen szerették, és én szeretném ha lenne egy hely, ha csak az éteren keresztül is, ahol megemlékezhetünk róla!     Csabi!   Hirtelen és gyorsan válasz nélkül távoztál, A búcsúra időt senkinek nem hagytál. Emlékeinkben élsz míg dobog a szívünk, Tudom, hogy odaát újra együtt leszünk. Hatalmas űr amit magad mögött hagytál, Csak egy halovány gyertya ég az asztalnál. Tudom, bármikor is indulok majd le, Nem akadunk össze újra a liftbe. Nem mesélsz majd milyen volt a napod, Milyen gyengék az úton, az autósok. Nem aranyozod be újra a napot, Nem hallhatjuk többet a hangod. Nem záporoznak majd a szavak, A barna szemeid többé nem ragyognak. De tudom egyszer újra találkozunk, És minden elvesztett időt bepótolunk!    

Túl rövidre szabta pályádat az Isten, s aki pótolhatna, az Ég alatt nincsen. . . - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - Gabika, Requiescat in pace! Monika

mindig csak a jók mennek el:(((((

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel   nem örülsz már nekünk szerető sziveddel.  De egy könnycsepp szemünkbe ÉRTED él   egy gyertya az asztalon ÉRTED ég.  S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet   amit tőlünk soha senki el nem vehet .  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek   szivből szeretünk s nem feledünk téged"             Nyugodj békébe        Részvétünk  a családnak

Hatvanhat éves korában elhunyt Charles Aaron " Bubba" Smith, aki Moses Hightowert alakította a Rendőrakadémia című vígjátékban, és annak további öt folytatásában (egyedül a Moszkvai küldetés című hetedik részben nem szerepelt) . Hightower a sorozat első részében kadét volt, a másodikban közrendőr, a harmadikban előléptették őrmesterré, az ötödik részben hadnagy lett, majd a hatodikban eljutott a századosi rangig. Smitht szerdán holtan találták Los Angeles- i otthonában, a halál okát még nem állapították meg, de a rendőrség nem gyanakszik bűntényre. A több mint két méter magas Smith a hatvanas évek közepén a Michigan State egyetemen hatalmas focisztárnak számított, a rajongók azt kántálták a meccsein: " Kill, Bubba, kill" (ez lett aztán az 1983- ban megjelent önéletrajzi könyvének címe is) . 1967- ben felkerült a profi ligába, játszott a Baltimore Colts, az Oakland Raiders és a Houston Oilers csapatokban, egyszer Super Bowlt is nyert (1970- ben a Coltsszal) . 1977- es visszavonulása után reklámokban szerepelt, filmekben játszott, és online kaszinót működtetett (Bubba' s Casino néven) . A saját filmjei közül az 1986- os Fantasztikus prototípus- t szerette a legjobban, amelyben Tommy Lee Jones és Linda Hamilton voltak a partnerei. Szerepelt az Egy rém rendes család, a MacGyver és a Sabrina, a tiniboszorkány című tévésorozatokban, játszott a A báránysültek hallgatnak című paródiában, valamint a Gengszterklip című thrillerben. (forrás: origo. hu)

Szeretett édesanyánk örökre eltávozott közülünk. A Jó Isten nyugosztalja!  Szívünkben örökké élni fog!