"Édesanyám - Édesanyánk emlékére Egy könnycsepp a szemünkben Érted él. Egy gyertya az asztalon Érted ég. Egy fénykép mely őrzi emléked, s egy út mely elvitte az életed. A bánat a fájdalom örökre megmarad. Mindig velünk leszel az idő bárhogy is halad.

Ők voltak az Anyosom Aposom és a Sogorom Nyugodjanak Békében!

Irénkét mindenki szerette. A várpalotai Polgármesteri Hivatalnál dolgozott hosszú évekig. Családját imádta. Fájdalmas betegsége alatt is ember maradt, türelemmel viselte a megpróbáltatáso kat - csak tiszteletet érdemel. Soha nem feledünk el !

Elment a világ legjobb édesapja férje nagypapája ?? Elment azaz ember akiről azt hittúk hogy a legerősebb aki legyőzhetetlen de egy csúnya betegség legyőzte. Sohasem mutatta hogy faj es harcolt nagyon keményen. JELMONDATA : A HARCOT SOHA NEM ADJUK FEL !!!  És nem is adta fel sosem mindig mosolygott viccelt segített akinek csak szuksege volt rá. NAGYON SZERETÜNK APA TUDOM MINDIG ITT LESSZEL NEKÜNK ÉS VIGYAZZOL RÁNK NAGYON SZERETÜNK❤❤❤❤

Ha emlegettek köztetek leszek, De fáj,  ha látom könnyetek.  Ha rám gondoltok mosolyogjatok, Mert én már Istennél vagyok. 

 

Én a magas égre néztem, önzőn, s nem láttam, hogy itt a földön kihunyni készül egy gyertya- láng. Apám elment, s ott a sírnál, ahonnan mégegyszer visszanézett, sírtam, s nem gondoltam semmi szépet. Most az idő már új lapot nyitott, s a szavak miket számba adott, megértek talán, hogy formát öltsenek. Apu, most elmondom Neked, amit úgyis tudtál, bízom benne, bár nem volt szavakba öntve, hogy erős karó voltál nékem sorsom orkános szelében. Hajóm alatt Te voltál a hullám, s árbócomon a vitorla, mi sérült életemet gyengéden biztonságos partra sodorta. Fészek voltál, ahová vissza- szállhatott lelkem, ez az örök vándorló madár, s röptettél, mikor hivott a látóhatár. Nem kérdeztem meg soha Tőled, hogy beváltottam- e reményeidet, mikor kóborlásaimra idulva arcomra csókoltál útlevelet. Nem mondtam el soha, mit álmodtam, pedig álmaimat is Tőled kaptam, most már tudom, mert úgy váltak valóra mintha abban is a Te kezed volna. Most felnézek, és kinyitom az eget még egy percre, hogy elmonjam Neked, hogy megnyugtassalak , nem vagyok árva, mert itt vagy velem, a lelkembe zárva, s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak a hűtlen évek. S mielőtt bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit ritkán mondtam, azután elengedlek: Apu, szeretlek!

Csetényben élt Három  gyerek édesapja:Első gyermek elhunyt kicsi gyerekként én nem ismertem még nem születtem meg Sajnos második gyermeke sem él már:Jóska 2010. - ben elhunyt én Erzsi vagyok lánya:Horváth Tiborné:Hiányzik Apu!

Ne fájjon Nektek,hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok!  Ha szép idő van, s kék az ég,  Jusson eszetekbe sok szép emlék.  Ha Rám gondoltok , soha ne sírjatok Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok... SZÍVÜNKBEN ÖRÖKKÉ ÉLSZ!

ő volt a legjobb ember a világon jó rendőr,kiképzőőrnagy,edző,tanár

  Az élet küzdelmeit eddig bírtad,   De a családod történetét tovább írtad.   Örök emlék vagy,hisz létedre öröm gondolni,   A betegséggel sajnos,csak eddig tudtál harcolni.

Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. . . . . . Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . .     Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik. . . . . .   Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. . . . . . .    

" Az nem hal meg kit eltemetnek, Csak az hal meg kit elfelednek, "

Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy Fodor Gábor életének 61. évében 2015. 04. 29. - én váratlanul elhunyt. Köszönetet mondunk mindazoknak kik gyászunkban osztoznak. A gyászoló család   Drága egyetlen, édesapám ki hirtelen, egy szó nélkül itt hagytál minket, elbúcsúzni se tudtunk tőled. . . Nyugodj békében, az angyalok vigyázzanak rád odafent! :( <3   Küzdelmes volt az út mely most véget ért, fáradt tested megpihenni tért. Végső utadra indulj megnyugodva, szeretetünk elkísér égi otthonodba.   Nem vársz minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel de egy könnycsepp a szemünkben érted él, egy gyertya egy asztalon érted ég, s bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet! Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk és nem feledünk téged! Elcsitul a szív mely értünk dobogott, megpihen a kéz, mely értünk dolgozott. Lelkünkben élni fogsz, míg szívünk dobog, s számunkra sosem leszel halott! Örök az arcod nem száll el szavad, mosolyod a szívünkben marad. Nem szárad fel szemünk könnye, hazavárunk mindörökre. Nehéz az életet élni nélküled, feledni téged nem lehet!   "Virágot viszünk egy néma sirra de ezzel téged már nem hozhatunk vissza , tudjuk, hogy nem jössz de olyan jó várni, hazudni a szívnek , hogy ne tudjon fájni. Míg köztünk voltál mi nagyon szerettünk, hiányzol nekünk, soha nem feledünk! "           "