Imre (Barka Imre)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 951 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2012. 07. 15. Gyújtotta: Kalu.
"Felidézném, ha tudnám. . . De van, ami még fogva tart. . . Nem kellett menned, bár a sors így is csak jót akart. Nem felejtelek el: ma Érted ég a gyertyaláng, mutatja az utat neked, ha visszajössz majd megtaláld a helyet, hol ezer szív vár, fájdalommal s könnyekkel, az elmosódott emlékek csak Miattad törnek fel. Bennem nem változott, amit éreztem irántad. . . Remélem, hallottad az Érted mondott imákat…"
"Magam vagyok, tökéletesen magam, és tudom, ezentúl magam is leszek ezek között a falak között, melyek figyelték életünk gyötrelmeit, félelmeit, kudarcait, eredményeit, felszabadult boldogságát, kitörő nevetését, azt a mitológiai szerelmet, amelyben voltunk egymás szolgái, királyai, zsoldosai, bajtársai, szülei, gyerekei és soha nem csillapuló vágyú szeretői – a halálon túl is folytatódó, az enyészet törvényeit lebíró, múlhatatlan pillanat színterét. "
Szabó Magda
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Reményik Sándor
