Váratlanúl s túl korán lett vége. Bután bízva hittünk a csodába. Nem tudom hogyan mondjam el, a fájdalmat ezernyi eső se mossa el. Kórházi berkekben (Sztár betegnek hívták) stb. . . . Emléked örökké él bennem, hisz nagyon szerettelek. (egy életen át) . . . . . . APUCIM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Elment, mielőtt megérkezett volna. . .

Hálás szívvel gondolok Sanyibácsira, köszönöm a jóságát. Marika néni nyugodjék békében. "Életük véget ért, a lelkük újra egyesült.   A szívük már nem dobog, a feketeföld   mélyén örökre nyugszanak.   Akiket szeretünk, soha nem veszítjük el,   Bárhol is vannak, mindig velünk lesznek!”                                     Emléküket őrzöm: Muci

Sem emlék, sem varázslat                                                                                                                                                                                                      Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,  mint alma magházában a négerbarna mag,  és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,  mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.  De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,  hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,  kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,  annak szép, könnyüléptű szívében megterem  az érett és tűnődő kevésszavú alázat,  az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,  az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.  Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,  merengj el hát egy percre e gazdag életen;  szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,  a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,  az új falak tövében felhangzik majd szavam;  magamban élem át már mindazt, mi hátravan,  nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem  sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;  ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.  Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –  talán most senki sincs. Radnòti Miklòs https://youtu.be/rBqka5E9k7U

Nagyon kedves tanítónénink egy véletlen combnyaktörés következtében, 74 évesen (2002-ben) hunyt el.

Jöjj vissza Vándor (Latzin Norbert - Demjén Ferenc) Elment a Vándor, elvitte zsákjában a nyár minden ízét, erdők lombját és a rét tarka színét, mindent eltakar az ősz, s mi várunk bűvös kábulatban. Elment a Vándor útján a fecskék, darvak mind elkísérték, elment messze, hol a fű zöld, s az ég kék hol nem tudják, mi a hó, a nyár forró és mozdulatlan. Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél, a Vándor, s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a dér, s újra visszatérnek a lángok, a fények, szívünkbe új remények - mind visszatérnek, régen elfelejtett emlékek égnek, ha a tavasz közelít. Elmentek messze, mert ott a szívekbe nem költözik a tél, a Vándor, s a darvak most mind arra várnak, hogy elmúlik a dér, s újra visszatérnek a lángok, a fények, szívünkbe új remények - mind visszatérnek, régen elfelejtett emlékek égnek, ha a tavasz közelít. Jöjj vissza Vándor, hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét, erdők lombját és a rét tarka színét, hozd el szívünkbe a nyár melegét. Jöjj vissza Vándor, hozd vissza szívünkbe a nyár édes ízét erdők lombját és a rét tarka színét, hozd el szívünkbe a nyár melegét.

-