"Búcsúzom szemedtől, mellyel óvtál, vigyáztál, Búcsúzom kezeidtől, melyekkel simogattál. Búcsúzom szerető öledtől, amelyben ringattál. Búcsúzom hófehér hajadtól, megfáradt bőrödtől, Búcsúzom, testedtől, de nem a tiszta lelkedtől! Amikor születtél, mindenki boldog volt, csak Te ordítottál, Most, hogy elmentél mindeni sír, de odaát angyal vagy már. Szeretlek Édesanyám, és ez nem függ tértől, időtől, Egyszer én is megyek, várj ott fent, ott túl a lágy felhőkön!"

 

Emi Mamám kosd községben élt Vác  mellett! szerette  a családját

 

 

"Ég Veled most, ég Veled Úgy már többé nem lehet Ahogy régen volt.   Ez a föld itt lakható,   Itt a nap mindig ragyog,   De menni kell, hát elmegyünk  Majd vigyáz ránk a Hold.   Egyszer volt, ahogy nem volt, Egyszer lesz, ahogy nem lesz.   Meleg szíveddel  Érj hideg szívemhez.   Meg ne rémülj Kedves most  Fák közül a szél vagyok, Megsimítom arcod csak  És mindent úgy hagyok. "

A Váci J. Ö. Kórházban a Nőgyógyászat Fő Műtősnője volt ! Előtte az irgalmasok /régi kórház/ban volt Fő műtősnő ! EVVEL A KÉPPEL EMLÉKEZZÜNK SZÍVÜNKBEN ÍGY MARADJON MEG  MÍG ÉLÜNK  NEM FELEDÜNK ! NYUGODJ BÉKÉBEN

‎Kedves Borotai Iskolások, volt Iskolások, Öregdiákok! Megrendülten és fájdalommal tudatom, hogy Munding Antal Tanárbácsi távozott közülünk. A Tanár Úr hamvasztás utáni búcsúztatása december 17- én (szombaton) 11 órakor a Borotai Új Temető ravatalozójában lesz, ahol leróhatjuk kegyeletünket. Hamvait a későbbiekben Kecskeméten a család helyezi örök nyugalomra. A család kérése továbbá az, hogy együttérzésünk jeléül egy- egy szál virággal emlékezzünk Munding Tanárbácsi a szakma érdekében évtizedeken át végzett fáradozásairól, kimagasló tevékenységéről és minden jóról amit nekünk adott és velünk tett. Fájó szívvel búcsúzunk! Nyugodjon békében! :( ‎" Séta az élet, semmi más,   Nincs érkezés, csak indulás!   Az út rögös, és nehéz,   De boldogulsz, ha nem félsz!   De soha ne feledd:  Egyszer megszűnik a sétatér,   A szív kialszik, s az élet véget ér. . . "

Imádott nagyszüleim

Hortobágyi Pista soraival: Liszynek… Nincs szó… Elfogyott a levegő… Hirtelen üres lett minden, s szemfedőddé vált a lepedő… Emléked karcol szívembe Testvér! A megharcolt barátságunk lebben, miközben csillagod született ott fent a sok titkot rejtő, sötét végtelenben. . . Mi még itt, de te már távol. Barátom, te már tudod az igazságot, s alattad féktelen csillagközi pegazus táncol. De legyél az Univerzum szegletében bárhol, az együttlétek emlékei szívünkben örökkön élnek. Most mennem kell, mert fojtogatnak a könnyek, és ritkul a levegő, de még gyújtok egy gyertyát néked…

Nyugodj békében!

Édesapám!   Maga akinek csak tudott segített, legyen az jó barát vagy idegen. Sokan ismerhették, hiszen sok emberrel találkozott. Dolgozott Berentén a bányában /még vol/, Bőcsön a sörgyárban és végül Borsodszirákon a Tsz- ben. Szerető családapapaként mindig számíthattunk rá mi a gyerekei is. Szigorú, mégis igazságos Édesédesapa volt. Még középiskolásként is meg tudott lepni.  3 unokája szerette, bár a "felügyeletüket" nem válalta; mégis mindig csillogó szemmel várták, hiszen tudták, hogy valamelyik kabát zsebben ott "lapul" számukra "valami" , és a Papó fog velük játszani. Tréfás kedvű apa, nagyapa, ember,  vőfély és barát; segítőkész ha valaki bajban volt. Édesanyját hoszzú- hosszú éven keresztül minden nap 3- szor is "megnézte" , hogy minden rendben van- e vele; s mégis Ő "ment el" . . . Amit Tőle tanultam, megőrzöm, s amikor tudom használom. . . Számomra örök mondása marad: "MINDENT ELVEHETNEK TŐLED, VAGY MINDENT ELVESZÍTHETSZ; DE AMIT MEGTANULTÁL, AZ ÖRÖKRE A TIÉD MARAD! " - hogy mennyire igaz ez a mondása? A múló évek Őt igazolták. Valóban mindent elveszíthetek, lemondhatok mások javára mindenemről - anélkül, hogy értékelné azt az illető - mégis a fejemben lévő tudás örökre az enyém. . .