Nincs olyan nap, hogy ne jutnál eszembe Bezártalak örökre szívembe Innen senki nem szakíthat el Itt örökre velem leszel!

Egy legenda volt és az is marad. Egyedülálló volt mint zeneileg, mint emberileg. Egy csupaszív ember.

 

Üres lett nélkülük az életem. De szívemben örökké élnek.   Akinek szüleit nem fedi sírhalom. Nem tudja mi is az igazi fájdalom.

Elsősorban apa , férj , barát volt. A világ legjobb autószerelője és remek rally versenyző. Hiánya örökké fájni fog.

    Az angyalok meseszép lények, Vigyáznak Rád, figyelik lépted. Álmodat őrzik hogy senki ne bántson, Az angyalomat küldöm hozzád, Hogy terád is vigyázzon! Angyalként jössz hozzánk. Éjjel csillagként ragyogsz. Igaz nem látunk, de tudjuk, Fentről mindig ránk mosolyogsz     

Imádta az unokáit.

"Az ember, aki soha nem adta fel, Az ember, aki mindig küzdött, Az ember, aki nem felejtett el mosolyogni a nehéz idõkben sem, Az ember, akire mindig lehetett számítani, Az ember, aki mindig mosolyt csalt az arcomra, Az ember, aki mindent megtett a barátaiért. Az ember, aki legyõzte a kegyetlen életet akkor is, mikor az vasökölell támadt rá, Az ember, akit a barátomnak hívhatok, A barátom, akit soha többet nem láthatok."

Feketeerdő községben született, haláláig Bp. - en élt. Nyugdíjazásáig metró- vezetőként dolgozott. Hirtelen halálát mélyen megrenditette az itthagyott szeretteit. Gyászolják Őt: Felesége, gyermekei, testvérei, rokonai, barátai. . . .

 

"Isten vedd a térdedre, ringasd szelíden. Ki adtál életet, adj most neki álmot. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen, s szemem gyönge, hogy a semmibe tekintsen, hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:   Helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, vedd a térdedre , ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt. Vigyázd az álmát! "   Az angyalok vigyáznak rád!          

        "Elhagytad a házat, amit úgy szerettél, Itthagytál mindent, amiért küzdöttél. végső utadra indulj megnyugodval, Szeretetünk elkísér égi utadra. "         "Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig,   Nem jutottak tovább, csak a közepéig.   Beleszólt a végzet, ebbe a mesébe,   Amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe. . . "    1983. 04. 16 -   2014. 04. 16       "Valahol a fényeken túl, ami szép volt s elmúlt, újra vár valahol,    az árnyakon, túl újra befogad egy távoli táj.   Ahol ő, aki elment már, majd kézenfog majd újra   Odaérsz, hol eleven a múlt, mikor elindulsz a végtelen útra.   S az elveszett játékok életre kelnek s körbe kigyúlnak a fények.   Régen várnak ránk az örökre szépek! "      

Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De ha már abban nem, legalább a csodában. Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél. Tudom milyen elveszíteni egy szülőt, akit szerettem és aki szeretett engem. tudo m hogy ez kettéosztja az életem " előtte" és " utána" . . bármennyi idő telt el azóta, a gyermekben örökre megmarad a fájdalom!     Uram, köszönöm az édesapám! Ő az én legnagyobb kincsem. El kell hogy mondjam; az én édesapámnál drágább nincsen. Életet adott nekem, és felnev elt. Szeretett, ahogyan tudott. Megtett értem mindent, amit lehetett; kézen fogva vezetett az úton. Bölcsen nézte bukdácsolásomat, nem rohant, hogy felsegítsen. De hittel mondta: "A lányomat megsegíti majd az Isten. " Köszönöm, Apa, hogy hagytál, és hogy megbíztál bennem! Megsúgom Neked : - Igen, önmagammá lettem.