Kiváló autószerelő volt, mint vállalkozó, 0- 24- ben állt mindenki rendelkezésére. Hirtelen ragadta el a halál, szívinfarktust kapott 58 évesen, 34 év házasságát és két fiát, Ricsit (32) és Dávidot (25) hagyta itt. Emléke szívünkben örökké él. Szerető Családja, Nővére és Ikertestvére és családjuk gyászolja. Nyugodj békében.                                         "Gondolatban sírodnál, suttogom a neved, gondolatban sírodnál, megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem, és Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem. ) : örökké szerető feleséged

 

Az Édesanyák nem halnak meg, csak fáradt szívük pihenni tér.

 

Kézbesítő volt a hartai postán.

" Nem búcsúzúnk, velünk maradsz. üzenünk a csillagokkal. Lágy szellő, ha simogat. Érezzük majd te küldted azt! "

A börgöndi vasúti átjáróban vonatbaleset áldozata lett. A csillagod ragyog még, otthona a messzeség Itt vagy a szívünkben velünk, örökké szeretünk A csillagod ragyog még, a fénye álomszép, ha hallom a hangodat, még mindig hívogat, a csillagod ragyog még! ! ! ! !        Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs" . Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiány ban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában! . . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném. . . És elmondanám neki azt, hogy. . . Mit is? . . . Amit nem lehet elmondani.  

Juhász Gyula: Consolatio  Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.   Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren.   Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.  

Örök az arcod, nem száll el a szavad, minden mosolyod a szívünkben marad.   Nem az a fájdalom, melytől könnyes a szem, hanem mit a szívünkben hordozunk, némán, csendesen.

Örök az arcod,   nem száll el a szavad, minden mosolyod, a szívünkben marad.   Nem az a fájdalom, melytől könnyes a szem, hanem mit a szívünkben hordozunk, némán, csendesen.

Nyugodj Békében Apukám!