"Csillag volt Ő, mert szívből szeretett, S Mi úgy szerettük, ahgy csak lehetett.  Mégis elment Tőlünk, mint a lenyugvó Nap,  De a szívünkben él, s örökre itt marad.  Vele együtt volt teljes az életünk,elment,és elvitte örömünk.  Abban reménykedünk,hogy jó helyre ment,  HISZ Ő A JÓNÁL IS JOBBAT ÉRDEMELT. "                    

 

Nagyon nagy művészt és jó embert veszitetünk el. Mély fájdalommal búcsúzunk tőled. Emléked szívünkben örökké élni fog!

 

 

Nagyon jó férj volt, és imádnivaló apa. A családja és a  munkatársai  is nagyon szereték, mert a munkáit mindig precízen, pontosan végezte és számíthattak rá illetve barátságos és nagyon segítőkész volt az emberekkel. Ezért szeretettel gondolunk rá.

Szeretünk !

Kedves, szeretetreméltó asszony volt. a földi világból való korai távozása óta gyászolja férje, két fia, unokái. . . . . . . . Mindennap fájó szívvel gondol rád Zsolt fiad . . . . . . . . . Elmentél húsz éve Megbotló, nyomasztó csendben Sohasem és mindig Készülve a végre Anyám, hallasz még engem? Megingott a világ Zavarodott , kegyetlen- kegyelemben Lezu hant könyökre, térdre Hazugságo t igazzá téve Anyám, hallasz még engem? . . . És ott állok majd behunyt szemmel, mint aki már szólni nem mer, hogy el sem köszönhettem tőled, hogy elpazaroltam minden időmet. . . . . . Látlak én még, látni foglak, És szüntelen gondolok rád. El nem válok soha tőled; Mégis, mégis. . . isten hozzád! . . . . . . Már eltűnt régen a hajó Veled és én még mindég kendőt lengetek. S amíg távolba réved a szemem, arcod vonásait idézgetem. Tengerverés csapdos a partokon, benne hangod zenéjét hallgatom. S a szélben, mely hajamba beletép, ott érzem még kezed melegét. . . . . . . . - Mondd, fogunk mi még találkozni egymással? - Ki lát a jövőbe? (. . . ) Mivel csak a hegyek nem találkoznak egymással, minden reményünk megvan rá, hogy mi még találkozhatunk. . . . .

Férjem első házasságában születettt kislánya, aki 1 napot élt