" A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél,   A viasz elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog"           /Edda/    

Drága Édesapánk! Nagyon hiányzol Te is nekünk, remélem, hogy anyuval találkoztál és boldogok vagytok Odafennt!! Nagyon szeretünk benneteket! Gyermekeitek

Emlék maradok... Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van s kék az ég Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok- Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek,  Hogy boldog lehessen szívetek. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen szívetekben jó helyen vagyok.....  

Nagyon kedves barát, szeretetre méltó férj. Nyugodjon békében, ámen.  Emléked örökké élni fog szívünkben

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, Fehér Margit 55. életévében ma virradóra tragikus hirtelenséggel elhunyt. Aki ismerte, tudja hogy minden harcot megvívott, soha nem tette le a fegyvert. Tűz, víz, szél ellen ment, és a gyermekeiért bármire hajlandó volt. Sosem volt igazán nyugalma, de a küzdelem tegnap éjjel végetért. Győzelmet aratott, mint anya, mint ember.   Kérjük a mindenhatót, adjon nyugalmat számára. Örökké szeretni fogunk.

Az élet nem volt könnyű még Neki sem, pedig, ha valaki akkor Ő erős volt. A búcsú időpontja a Te választásod volt, biztos nyomós okod volt. Ha Neked így jó akkor nekünk is !  Soha nem feledünk !   "Köszönjük hogy éltél és minket szerettél,   Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél.   Szívünkben itt él emléked örökre,                                                           ha látni akarunk, felnézünk az égre.   Csillagok útján utazol tovább,   Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "                                            

Csak most tudtam meg, hogy elmentél.   Eddig is és ezután is szeretettel fogok rád gondolni. Tudd, hogy sohasem felejtettelek el.     Némeh Gyöngyi

"Találj odafenn örök boldogságot"

 

Radnóti Miklós: Apámhoz az égbe Apám ott fenn az égbe!  Gondolsz- e néha rám? Mert én sokszor bámulva a légbe. . . Elgondolom, hogy milyen kár. . . Hogy ily korán meghaltál. . . Apám! Sokszor, ha az élet rögös utjain, Abba a gyakran emlegetett Göröngyökbe botlik meg lábam. . . Elgondolom, hogy milyen kár. . . Hogy nem vagy velem. . . Apám! Ha az élet zajgó tengerén - Irányitó, erős kéz kellene. . .  Hányszor, de hányszor megcsókolnám A te jóságos, dolgos, de sa jn os már holt kezed,  Elgondolnám közben, hogy milyen kár. . . Hogy árván hagytál - Apám!        

A  legjobb anya volt  aki megtet  mindent  a  gyermekeiért. Szép  arcát  gyengéd  nap  csókolja Hozzá  hajol  az  erdö  lombja Szél  szelid  szava  búcsúztatja Felk észiti  az  utra Ahonnan senki  soha Nem  küld  jelet, nem  tér  vissza Hiába  várom, Tudom,   örök  a  hosszú  álom.

Apu

  Vargha Gyula: A halál hídjánál Körülöttem a tél hava pelyhez, A föld hólepte, fehér. Elértem a hídhoz, amelyhez Egyszer mindenki elér. Rozoga rossz híd, mélyen alatta A meg- megakadt Jégtorlatokat Rohanó folyam árja ragadja, Bömbölve vadúl. Odatúl Nem látszik a part, De a hóban a nyom Mind, mind oda tart. Szememet behunyom, Ajkamat összeszorítom, Úgy megyek által a hídon.