Lelkünkbe daloddal lelkedet írtad, Szívünkbe hangoddal bánatod sírtad. Most mi sírjuk imánk, föl a messzeségbe, Áldott légy, és örök - Isten tenyerében.

Emlékét megőrzöm! szerettem.

 

újságiró volt

Mit is írjak róla? Csodás apa, jó barát, igaz bajtárs volt. És  mindig hű maradt elveihez. Hiányozni fogsz! Legyen könnyű a föld!

"Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk, azt nem feledjük el. "                                         Schekaspeare

 

A múltat megtalálni Mondják, nem lehet Mit szólnál, ha Megmutatnám azt a helyet  Minden, miről azt hiszed Rég elveszett Minden, ami elszállt Ott lebeg  Itt a dal, ami véget ért  A pénz, mely elgurult A délután, ami elszállt Itt van a múlt  Két kezét újra nyújtja Nézd, kedvesed Megfordulsz, régi arcod Rád nevet  Kéklő messzi tájon Áll egymaga Úgy hívják: Az égben lebegők csarnoka  Ha kéklő messzi tájat látsz, Képzeld el oda 

Édesapámnak , nagyapánknak szeretnék emlékező gyertyát gyújtani.

Drága Mamóka! Köszönöm a végtelen szeretet és törődést, amit kaptam tőled! Köszönöm a belém vetett hitedet, a rengeteg boldog pillanatot, az együtt töltött időt! Sokat gondolok rád!

Huszák Gábor a Vakok és Gyengénlátók Hermina Egyesületének első elnökségében volt elnökségi tag (az egyesület alakulásától 2010. március 20- áig, a tisztújító taggyülésig) . Sokat tett a vakügyért, többek között a VERCS, a Kispesti Körzeti Csoport érdekében dolgoott, nagy segítségére volt a VGYHE Horizont Kultúrcsoportjá nak és a Nosztalgia Klubnak oszlopos tagja volt. Halálát az ismerősök, barátk és egyesületi tagok nagy veszteségként élték meg. 2010. július 2- án reggel hunyt el szívinfarktusan . Emlkét örökre megőrizzük!