" Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feldünk téged. "     Nyugodj békében drága Mamika! Nincs nap hogy ne gondolnánk Rád!          

Legdrágább édesanya és nagymama. . .

Csillagok voltak,   bennünket igazán szerettek. Mi úgy szerettük Őket, ahogy csak lehetett. Elmentek tőlünk, mint a lenyugvó nap. . . Lelkünkben élnek és ott is maradnak. Mert az emlékezés a lélekben terem. . . És a lélek Nem hal meg SOHASEM! !      szeretettel emlkezünk Rátok:                    Bánatos családotok

 Bátyám.

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,  nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.  De egy könnycsepp szemünkben Érted él,  egy gyertya az asztalon Érted ég.  S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,  amit tőlünk soha senki el nem vehet.  Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,  szívből szeretünk s nem feledünk Téged."

"A testünk csak egy ruha a lelkünk számára, amit az út végén levetünk, hogy újra könnyűvé váljunk és hazarepülhessünk" A. O. Esther Isten nyugosztalja :(

Imádott főnököm!

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod pusztulás és veszteség volt, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána.   ( még találkozunk egyszer valahol máshol Apu)

Lucy Maud Montgomery: Anne Shirley

Az én egyetlen drága nagyim elment. . Szeretlek örökké. . . . . . . . . .

" A hozzánk közel állók halála nyilvánvalóan erős történés, De nem csak a veszteség okán. hanem azért is, mert minden halál (. . . ) kimerevíti, a maguk visszavonhatatlanságá ban kinagyítja mindazokat a tetteket, vagy mulasztásokat, legyenek azok bár csak gesztusok, amelyben a halotthoz életében kapcsolódtunk. Azok az emberek, akiknek vannak saját halottaik - akiket nem csak eltemettek, de meggyászoltak - hordozni fogják halottaik múltját, az az övékbe beépül - talán még erősebben mint a sajátjuk (. . . ) Az, aki hozzá közel álló embert eltemetett, többé már nem egészen az, aki előtte volt. "