Ibolya üzenete: „Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, . . . figyeltem volna rá, hogy halljam, ha érzem hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. ”

A Quellénél dolgozott! A fiának élt!

Örökvidám mosolygos lány volt. Mindenkit fel tudott vidittani. Egy nagyon jó ember, testvér, és gyermek volt!

 

Mit lelkem eddig félve sejtett, Előttem áll a nagy titok, Hogy csak az halt meg, ami nem lett, S az él örökké, ami volt. " Vajda János

Drága Papikám!

" Forró betonon hasalok, távoli hang csak a gyász, lassan lüktet egy ér, fellobog halkan a láz. Sima tenyér a hátamhoz ér. Ó csak játszik a szél. Tudom, már messze vagy rég. . Bennem minden halk szavad él. "

Drága Édesanyánk! Köszönjük hogy éltél S minket szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél, szívünkben emléked itt él örökké. Ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok közt utazol tovább, ott várj ránk ha időnk lejár.

 

Aki szerette rá ismer, felejthetettlen .