EGY KEGYETLEN PILLANAT VOLT,  ÉS MINDENNEK VÉGE.  SZERETTEID ITT KELLETT  HAGYNOD ÖRÖKRE.  SZEMÜNKBEN KÖNNYEK,  SZÍVÜNKBEN  FÁJDALOM.  BÁRHOL JÁRSZ. TUDD,  HOGY MIG ÉLÜNK,  SZERETÜNK NAGYON- NAGYON.            ELMENTEM TŐLETEK, NEM TUDTAM BÚCSÚZNI,  NEM VOLT IDŐ ARRA, EL KELLETT INDULNI,  SZÍVETEKBEN HAGYOM EMLÉKEM ÖRÖKRE  HA LÁTNI AKARTOK NÉZZETEK FEL AZ ÉGRE˝          

 

    "Ki mondja meg neked, hogy már reggel van? Ah Ki fog téged megint fölkelteni? Sirat szülőd, és mondja Kelj fiam, Kelj föl szerelmem, szép kis gyermekem! Mind hasztalan, te meg nem hallod őt: Alunni fogsz, s nem lesznek álmaid, Alunni fogsz, s nem lesz több reggeled. "   "Mikor az erőm elhagyott És a lelkem roskadozva vittem Csendesen és váratlanul átkarolt az Isten. "

"Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így, még senki, ezen a világon! "   Nyugodj Békében!

Csodás Édesanya és Nagymami volt. Barátságos, gondoskodó, önzetlen. Túl korán elragadta tőlünk a sors. A képet azért választottam, mert hatalmas szerelemmel imádta a kicsi unokáját. Így szeretnék Rá mindig emlékezni. . . boldogan, egészségesen. . . " Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban.   De ha már abban nem, legalább a csodában.   Csoda volt, hogy éltél és minket szerettél,   Nem haltál meg, csak álmodni mentél.   Egy reményünk mi éltet, s vezet,   Hogy egyszer majd találkozunk veled. "

 

"Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

 

 "Gyújtok egy gyertyát és gondolok Rád, Bárcsak itt lennél, bárcsak tudnád, Olvad a viasz, a kanóc leég, Lelkemben bánat, s a szívem sötét, Megfáradt kezeid már soha nem foghatom, Szerető szavaid többé nem hallhatom. Fénylő szemeidbe már sohasem nézhetek, De senki nem veheti el tőlem az emlékedet! " Nevelő apámért gyújtottam  aki örökre itt hagyott bennünket! :(