Nehéz a kő, de nehezebb a bánat, mely szívére borult az egész családnak.             mária. gif         " Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet, amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "     " Nőnek az árnyak, ahogy fogynak az esték, úgy fáj egyre jobban, hogy minden csak emlék. A Te szíved nem fáj, de a mienk vérzik, mert a fájdalmat csak az élők érzik. "      A kép hallhgat az emlék mesél, Emlék nélkül e kép semmit se ér, Ha ez a kép gyürött lesz és kopott, Akkor se felejtsd el, HOGY VOLTAM S TALÁN VAGYOK! ! !   Egy váratlan percben, áleted véget ért, Mint vihar a rózsáját, a halál tépte szét, Búcsúzni nem tudtál, ajkad nem engedett, Amit mondtál volna, - tudja aki szeret! Ha el is mentem, itt leszek veletek, Leszek lelketekben aranykeret, Mindig itt leszek titkon észrevétlen, Ha el is mentem, itt maradt a léptem.     Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. " Sárguló falevelek csak lassan hulljatok, Mert egy igazszívű édesanya nyugszik alatatok! " Nem búcsúzunk, velünk maradsz. Üzenünk a csillagokkal. Lágy szellő, ha simogat. Érezzük majd te küldted azt! " Szomorúan búg a galamb sírod felett édesanyám. Csak én értem szép, bús szavát amíg hozzád imádkozám. Azt mondaná ez a madár, ne sírjak már olyan nagyon, kedves anyám gondol reám, föld alól is velem vagyon. Mert az anyák nem felednek, holtukban is vigyáznak ránk. Szeretetük nem hal vélük. . . Szóljon értük a " Miatyánk" !         "            

A világ legjobb  édesapja volt.

 

 

" Keresd hogy hol vagyok, . . . . . én nem tagadttam meg a tegnapot, . . . . . . . csak ahol keresel, én már nem vagyok. Keresd a hült helyem, . . . . . és ne kérdezd meg mi van velem. Ne kérdezd meg hol vagyok, s ahol keresel én már nem vagyok. Ne keresd a vétkeim, . . . . . hisz már nem számítanak a tetteim. Már nem számít az ezer csoda, a lelkem így hogy térjen haza? Keresel, pedig én Te vagyok, együtt álmodtuk meg a holnapot. Együtt éltünk meg sok ezer napot, de ahol keresel , én már nem vagyok. Mert én ott akarok élni szabadon, ahová én álmodom a holnapot. De ha halkan a dalomat dudodolod, . . . . . . . . már nem kell keresned, . . . . . . Én ott vagyok! "  

Különböző életkorban elhunytak.

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig. . . Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. " (Juhász Gyula)    

Némán elkísérnéd felhőkön át, De az ég kapuját nem lépheted át. Engedd el, mennie kell, Hiszen ő a földnél jobbat érdemel. Így jó, nem éred el, De átölel majd, ha jó leszel."

 

Nyugodjál békében drága barátom, és iránytsd a szereket az égi Tűzoltóságon! Emlékedet örőkké megörzöm!!! Az angyalok vígyázzák örök álmod!! Elmegyek, mert el kell mennem... Az elválás nagyon nehéz... belátom! Szólítottak, nincs mit tennem... Isten veled földi élet... s családom! Elmegyek, mert el kell mennem... Hogy elköszönni sem tudtam... sajnálom, Tudjátok, kiket szerettem A síron túl is örökké...imádom! Elmegyek, mert el kell mennem... Vár rám az ismeretlen... hosszú álom? Míg éltem szívem és lelkem Néktek adtam... hát ne fájjon halálom! Örökké veletek maradok és ez nem álom!