A legaranyosabb nagymama volt a világon! <3       http://www. youtube. com/watch? v=QcFMbx_MWkU

Álmodtál egy öregkort, csodásat és szépet,  de a betegséged mindent összetépett. Ami neked csend és nyugalom,  az nekem örökös fájdalom.     

A "Bízom benned"  szebb vallomás, mint a "szeretlek. Mert nem mindig bízhatunk meg abban, akit szeretünk, de mindig szerethetjük azt, akiben megbízunk.

Mélységes sajnálattal és szégyennel eltöltve sokatokért!

Búcsú nélkül távoztál el tőlünk Nem hallottuk utolsó sóhajod Fáradságos életeden át Miénk volt minden gondolatod Mindent megtettél értünk Halál lett a vége Kérjük az Új Jézust, vegye kegyelmébe Búcsúztatása 2016. 08. 12-én 11 órakor a Szeged-Kiskundorozsmai temető ravatalozójában lesz. Hamvainak végső nyughelyre helyezését szűk családi körben 12-én 18 órakor Szülővárosában a Hajdúságban tartjuk.

  "Elcsitult a szív, mely értünk dobogott. Számunkra Te sosem leszel halott. Örökké élni fogsz, akár a csillagok! "     "Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk Az ész megérti, de a sziv soha Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda Az élet múlik de akit szeretünk végéig könnyes szemmel emlékezünk"     "Én fognám a kezedet vissza hoználak ha lehet de sajnos ez csak ábránd de az emléked megmarad és örökké szivembe zártalak mindig emlékszek majd rád amig ujjat és ujjat dobban a szivem s az életem után legalább újra veled leszek szeretett unokád küldi ezt most neked. és örökké szeretni fog téged szeretett családod. "   "Sötét van, mégis bármerre nézek Körülöttem gyertyák százai égnek Mindegyik lángja egy életről mesélnek. De van egy láng mi csak nekem mesél. Rólad, s arról engem mennyire szerettél E lángot a szívembe özön míg élek Míg egyszer majd rólam is a gyertyák mesélnek! ! "     "Megállt egy szív, mely élni vágyott, pihen az áldott kéz, mely dolgozni imádott. Nélküled üres és szomorú a házunk, nem hisszük el, hogy Téged hiába várunk. "     "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad. "

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni. Csak most kezdek rádöbbenni, hogy az életed ajándék volt, s egyre erősödő szeretet maradt utána. A halál miatti elkeseredés elpusztította magát a szeretetem tárgyát, ám a halál ténye nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam. Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.

A szerető édesapára emlékezzünk.

 

DRÁGA ÖCSIKÉM! ! !

   Temetőben a sírok között állok, Nem messze tőlem a megásott árok, Megint újabb temetés, egy újabb vég, Napos sírkert felett beborul az ég. Hangos sírások, lassú menetelés, Utolsó út, ez már csak levezetés. Nem ismerem, nekem csak egy idegen, De a temetés sosem hagy hidegen. Fájóan nézem... engedik a sírba, Az Úr szólította, őt is elhívta. Párás szememmel messziről figyelem, Koszorúk rajta, elveszett hirtelen. A pap szomorú beszéde elhalkul, Templomtoronyban a harang megkondul. Beszédes néma csönd... én következek, Jeges harsonám a számhoz emelem.