"Lám ennyi az élet, gondoltad-e? Egy pillanat és mindennek vége. Szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe. Maradt a nagy bánat, egy csendes sírhalom Szerető szivünkben örök gyász és fájdalom

Ne jöjj el sírva síromig! Nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom. Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény. Szelíd esőcske őszi estén. Ott vagyok a reggeli csendben, a könnyed napi sietségben. Fejed fölött körző madár, csillagfény sötét éjszakán, nyíló virág szirma vagyok, néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, s minden neked kedves dolog… Síromnál sírva meg ne állj! Nem vagyok ott, nincs is halál." "Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat!" A csend beszél tovább, helyettem ő mondja el A csend beszél tovább, helyettem ő énekel Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad Mindig itt vagy és ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a Nap nevet Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat

Hajcsák Krisztián, Honvéd Altiszt-jelölt, katona. Egy jószívű erős és kitartó ember. Kitartása mindenki számára példa értékű.

Angyalkának Egy apró porszemet sodor a szél, vele sírnak a fák. Némán, értetlen néz a táj, egy angyalt ringat a nád. neked csobog a kis patak, és énekel a madár, érted nyílnak a szép virágok, aranyba öltözik a nyár. Két szemed gyönyörű tenger tükrében játszadoznak a halacskák, kis kezed alatt szelídülnek felhőből született báránykák. De látod elhalkult minden állat, hallgat a tücsök, a madár, csodákból faragott bölcsőjében elaludt szépen egy kislány.

"A halàl olyan súlyos vesztesèg, hogy valòjàban sohasem lehet feldolgozni. Az emlèke elhalvànyulhat a szeretett szemèlynek, de a hiànya mindig megmarad"

Kedves, segítőkész, kitartó és barátságos ember. PÓTOLHATATLAN.... Szívemben mindig ott élsz, lelkemnek már része vagy. Nem számít most a távolság, magad vagy bennem a gondolat. Virág és gyertya kezemben, bennem csak halk sóhajok, egy-egy gyertyát gyújtok, s lángjába én is beleolvadok. Melegség járja át a szívem, érzem szinte közelségedet. Lassan becsukom a szemem, oly jó hinni, hogy itt vagy velem Sírodra teszem a virágot, a szél zúgását hallgatom, nyugodjon békében lelked, örökké hiányozni fogsz!

Szeretett munkatársunk!Nyugodj békében!

  Haller Józsefné   született: 1951.08.24    elhunyt  : 2023.12.21  2023.12.21 Csütörtök Gyermekkorom óta ettől a naptól rettegtem... Egyszer végleg elmegy az édesanyám.. 😥 Szeretetben felneveltél Óvtál,vigyáztál rám. Ahogy teltek,múltak az évek elérkezett az én időm... Pontosan ugyanúgy óvtalak,féltettelek ahogy gyermekként Te engem.. Próbáltam... Az évek elrepültek, észre sem vettem. Hittem benne,hogy még ha egy kis időre is-  még együtt lehetünk. Nem gondolhatok csak magamra.. Ami Neked megváltás, nekem a földi pokol. Szétszakítja  szívemet a fájdalom. Földi testedet elhagyva lelked  már szabadon szárnyalhat. Reménykedem,hogy már jó helyen vagy- Semmi sem fáj ! Újra együtt apuval 💜 Édesanyám ! Köszönöm hogy voltál és vagy Nekem ! Mindörökké  szívemben ❤️❤️❤️ A lélek él. Találkozunk 🙏  Lányod   2023.12.22         2023.12.31   10 napja,hogy elmentél.   Keservesen elteltek   az ünnepek is..  Semmit nem észleltem belőle.   Nagyon hiányzol.   Egyenlőre nem tudom       megszokni az életet nélküled.  Bárcsak újra itt lennél velem.     Az első  30 nap nélküled ... Bánatos szívemen nem segít semmi sem. Elmentél és csak a fájdalom maradt nekem. Remélem,hogy egy szebb helyen vagy . Apuval ,anyuddal ,mamáékkal ❤️ Szeretlek ! Lányod. Tudod..anyucikám én...Veled 2024.01.20   2024.03.21   Harmadik hónap..  Nélküled..  Most sem hiszem el.  Nagyon hiányol  Szeretlek !  Lányod ❤️                                         Haller József   1949.04.28  2018.08.06  Apu!  Nekünk nem haltál meg, csak álmodni mentél.  Küzdöttél ,amíg lehetett   Most átölel a csend és a  szeretet.  Gyászoló feleséged,lányod,fiad   Vejed és unokáid: Vince ,Olivér  ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥ ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              2018.10.01   Apu!   Ma hajnalban 8.hete...   Itthagytál minket,menned kellett.   Fáj,még mindig nagyon fáj..   Mindenkinek!   Most úgy érezzük,   talán sosem lesz könnyebb.   Miért is lenne?   Hiányodat megszokni nem lehet!   Igazából próbáljuk szokni az életet-   N É L K Ü L E D....   Egyenlőre nemigazán megy.   Telnek-múlnak a napok    De már semmi nem a régi.   Anyura vigyázok -   Kérlek te is segíts !    ♥♥Szeretlek!,Szeretünk♥♥               Lányod és családod                        2018.11.01  3.hónapja,hogy életünk megváltozott... Egy éve ilyenkor eszembe se jutott,hogy idén már egy gyertyával többet kell gyújtanunk ÉRTETEK,kik már nem köztünk éltek. Ez a nap viszont NEKÜNK nem más,hiszen ezt te is tudod... Szeretlek, Szeretünk ! Mindig Velünk Vagy ♥    ♥♥Szerető Családod♥♥                     

Örökké Égjen Érted a Fény!

"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . . “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. " Úgy mentél el, mint a madár, Elköszönni már nem tudtál. Tied a csönd a nyugalom, Miénk a könny a fájdalom. " Ő volt a legjobb édesanya és nagymama. Mindig mindenki számíthatott rá. Nagyon szeretünk és nagyon hiányzol. Szép arcát gyengéd nap csókolja, Hozzáhajol az erdő lombja. Szél szelíd szava búcsúztatja, Felkészíti az útra, Ahonnan senki soha Nem küld jelet, nem tér vissza. Hiába várom, Tudom, örök a hosszú álom. "  Hiányzik az érzés, egy szó, egy élet. Hiányzik minden, mi körülölelt Téged. Kedves melegséged, óvó karjaid. Szemed fénye, mosolygó ajkaid. . . Az égre nézünk, hol egy csillag ragyog. Mert tudjuk: őriznek Téged ott az angyalok. Elmentél messzire, távol a világtól. De szívünkben emléked örökké lángol. Perzselő tüze sokszor meg- megéget. Teremtőm, óvd meg Őt odafönt, nagyon kérlek. . . csak erre kérlek. Hirtelen halálod megtörte szívünket, de Örökké őrizzük drága emléked. Kegyetlen volt a sors, hamar elvett tőlünk, De szíved emléke örökre itt marad közöttünk. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkünkben marad! "   Drága Édesanyámnak Drága Édesanyám, bár még szólhatnál, szívem szakad meg, hogy itt hagytál. Miért van az, hogy aki elment, nem jön vissza több é? Egy emlék marad csupán, de az élni fog örökké. Akinek szerető Édesanyja nincsen, Nem lehet az boldog, semmiféle kincsben. Te a jóságodat két marokkal szórtad, önzetlenül adtál jónak és rossznak. Mindig egy célod volt, a családért élni, Ezt a halál tudta csak széttépni. Oly szomorú Nélküled élni, Téged mindenütt hiába keresni. Téged várni, ki nem jön többé, Szeretni foglak mindörökké. Míg éltél nagyon szerettelek, érted mindent elkövettem. A tehetetlen fájdalom iszonyú, csak egy dolog szolgál vigaszul, talán csillagként ragyogsz felettem, onnan is vigyázva minden lépésem. Ma is úgy, mit régen, Ő volna a végső menedékem. Minden, ami fáj, szívem tépi, Elpanaszolnám sorra néki. S fejem vállára hajtanám, Ha élne még az Édesanyám Nem integet többé az elfáradt kezed, Nem dobog értem jóságos szíved. Számomra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok! Egész életen át dolgozva, csendesen éltél, most a bánatot ránk hagyva, csendesen elmentél. Amit a porba írunk, elfújja a szél, Amit a szívünkbe vésünk, az örökké él. Úgy mentél el, ahogy éltél, csendesen és szerényen. Drága lelked nyugodjék békében! Csak az hal meg, akit elfelednek, örökké él, akit igazán szeretnek. Nem az a fájdalom amitől könnyes lesz a szem, hanem amit egy életen át hordozunk csendesen. Ez a gyertya most érted égjen, Ki fent laksz már a magas égben! Ki vigyázol rám onnan fentről, S lelkemhez szólsz a végtelenből. Könnyes szemmel állok sírod felett szomorú szívvel őrzöm emlékedet. "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."

"Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . . “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. " Úgy mentél el, mint a madár, Elköszönni már nem tudtál. Tied a csönd a nyugalom, Miénk a könny a fájdalom. " Ő volt a legjobb édesapa és nagypapa. Mindig mindenki számíthatott rá. Nagyon szeretünk és nagyon hiányzol. Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog, Fekete föld mélyén örökre megnyugodott. "  Hiányzik az érzés, egy szó, egy élet. Hiányzik minden, mi körülölelt Téged. Kedves melegséged, óvó karjaid. Szemed fénye, mosolygó ajkaid. . . Az égre nézünk, hol egy csillag ragyog. Mert tudjuk: őriznek Téged ott az angyalok. Elmentél messzire, távol a világtól. De szívünkben emléked örökké lángol. Perzselő tüze sokszor meg- megéget. Teremtőm, óvd meg Őt odafönt, nagyon kérlek. . . csak erre kérlek. Hirtelen halálod megtörte szívünket, de Örökké őrizzük drága emléked. Kegyetlen volt a sors, hamar elvett tőlünk, De szíved emléke örökre itt marad közöttünk. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkünkben marad! " "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad."