Rita (Szimacsek Rita)
Gyertyaláng érték: 30
Jelenleg
30 gyertya ég, az eddig gyújtott 4996 gyertyából.
Az első gyertya: 2014. 12. 08. Gyújtotta: .
2. évfordulódra tőlem: " Elsodort tőlem a nemlét Messzire a mennybe, mint viharban falevelet a szél... Nem látom már megtestesülésedet Csak álmomban fel-fel bukkanó lelkedet,
...
Jössz, belémkarolsz melegen, puhán Távoli univerzum, másik lét. Talán nehezebb mint evilági munkánk.
Meglepődve száll hozzád lelkem Érzem meleg-nyugodt létedet, Egy más világban Már megtaláltad helyedet.
Hosszú gyötrelmes út volt Végig kisértelek. Lelkem egy darabja mindig óvott, Védett Tégedet.
Hús a húsból, Vér a vérrel, Egy anyánk, egy apánk, Ősök sokasága köti össze örökké " szerelmünk".. Testvéred: Olga Elmentél egy perc alatt, Számunkra csak a fájdalom és a gyász maradt. Kicsordul a könnyünk a sírodnál, Mélységes a fájdalom, hogy távoztál. A búcsúszó, mit nem mondtál el, elmaradt, De szívünkben örökké velünk maradsz.
Megemlékezés
"Az idő múlik a fájdalom csak nő, Nem hoz enyhülést a múló idő, Sírodra hiába viszünk virágot, Eltemettük veled az egész világot."
halálának 1. évfordulójára
soha el nem múló fájdalommal, Testvéred, Keresztfiad és Aranka
Saját verse:
" HAJLADOZÓ NYÁRFA
Egy helyben éli le életét.
Akár szép is lehetne, ha alulról nézhetném
Hanyatt fekve az égnek szegezve tekintetetem
Ágait fürkészve.
De nem. Nem tehetem.
Egy helyen vagyok én is, ahol élem
Fél életem, egy megszokott helyen. . .
Imbolyog fejem, hunyorog szemem,
Az élet kegyetlen játéka játszik velem.
Mint a szél lombkoronája ágait,
Úgy ringatja szürke köd napjaim.
Szabadnak látszik! Ahogy ezüstös levelein
megcsillan a ragyogó napfény,
Ahogy zizegteti, s csinos táncot táncol
Körülöttük a szél.
De eljön az ősz, a tél,
Amikor engedelmeskedni kénytelen,
Fázni megannyi hűvös éjjelen.
Egy helyen vagyok én is, ahol élem
Fél életem, egy megszokott helyen. . .
Itt kell lennem, ezt kell tennem
Zsongó környezetben, hol a kényszer hangjai
Dúdolnak fülemben,
Fáradt testem, összecsuklott tompa lelkem
Vágyam vinné messzebb s messzebb,
De tűrnöm kell mit az élettől kapok,
Hajladozó nyárfa vagyok.
Gyönge törzsem szél cibálja.
Lényegemet vihar tépi szét.
Mintha a nagy világban egy nyárfa lennék,
Ki egy helyben éli le életét. "
Szimacsek Rita 2008.
Örökké szeretünk: Testvéred és Keresztfiad
Köszönöm, hogy a testvéred lehettem, mindent köszönök Neked!
Nincs hazatérés többé
Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé soha, hogy sorsom velem ily mostoha.
Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még, ez a szörnyű baleset miért pont engem ért? Ámokfutók áldozata lettem Én, kik felelőssé váltak rövid életemért. Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket. Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi., Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.
Tudod, mi a bánat, ülni egy csendes szobában, s, várni valakire Aki többé már soha nem jöhet Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett Téged... Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek, Tiszta csillagos égboltra nézve Csillagba bújtatott angyalként ŐT keresve! :( Sírodhoz vezet utunk, feledni téged sohasem tudunk. Feledni téged sohasem lehet, mert TE magad voltál a jóság és a szeretet! Elmentél tőlünk, mint a lenyugvó nap, de szívünkben élsz, és örökké ott maradsz!"
Évfordulódra :(
Itt vagy velem a lelkem mélyén, Örökre belevésted magad. Tudom, soha nem látlak már, De jó tudni, hogy velem vagy. Nem búcsúztunk, úgy mentél el, Azt hitted visszajössz. Most is látom két szemedet, Segítségért könyörög. Pataknyi könny folyt szemeimből, A Halál meg nevetett. Enyém lett, kit úgy szerettél Elvettem egy életet.