Október nyolcadikán a nap ásító sugara másképp kúszott fel a hűvös, rideg párkányra. Seszínűnek tűnt a könnyfátyolon át, homályosan körvonalazva minden őszi fát. Madár se nyitotta dalra zengő torkát, nem fogtam fel a langyos reggel ölelő- meghitt voltát. A süketítő csend hasítva nyilallt elmémbe, csak szívem zokogása hallatszott a nagy, üres térbe' . Az őszi szél füleimbe olyan furcsán súg, szívem olykor fájdalomgörcs közepette rúg. Hiába a tarka- barka levél- kavalkád, sírod némán integet, de nem látja a világ. Könnyeit hullatva vakon rohan tovább, sírok én is az esőben, s nem várok már csodát.

 Mikor gyászolsz, átérzed a fájó veszteséget, a pusztulást, mely szívedbe mélyen beleégett. Lelkedbe, mint dögkeselyű mar bele a bánat, nem is tudtad, hogy van érzés, mely ennyire fájhat. Ám szerettünk elvesztése gyötrőn tanulságos. Ha megérted, értelmet nyer, s talán megnyugvást hoz. Valójában az élete neked volt ajándék, s nem az őrjítő fájdalom volt vele a szándék. Ne a halálára gondolj, hisz többet ért léte! Gondolj inkább a szívednek szép szeretetére, amit Ő irántad érzett, s amit tőle kaptál. Lelki fejlődésed útján általa haladtál. Emlékezz hát szeretettel, emlékezz a múltra, - együtt megélt, szép percekre, együtt bejárt útra! Emlékezz a szeretetre, amit kaptál tőle, s a szívedbe, az életét vésd bele örökre!  

Elmegyek, mert el kell mennem...  Az elválás nagyon nehéz... belátom!  Szólítottak, nincs mit tennem...  Isten veled földi élet... s családom!  Elmegyek, mert el kell mennem...  Hogy elköszönni sem tudtam... sajnálom,  Tudjátok, kiket szerettem  A síron túl is örökké...imádom!  Elmegyek, mert el kell mennem...  Vár rám az ismeretlen... hosszú álom  Míg éltem szívem és lelkem  Néktek adtam... hát ne fájjon halálom. Szabó Balázs

Nem vár már minket ragyogó szemekkel.   Nem örül már nekünk szerető szívével. De egy könnycsepp a szemünkben Érte él.   Egy gyertya az asztalon Érte ég. Mama már másfél éve nincs közöttük. Ebben a hónapban lenne 97 éves. Gondolatban mindig velünk van. Órizzük emlékét.

A fekete földben feketén, Súlyos titokként fekszem én ! ! !

Fiatalon rádiós volt. Minden jó ügyért kiállt, segített a rászorulókon. Kedves verseket írt. Rengeteg szeretetéből családján kívül a barátoknak is sok jutott. Szerencse, hogy ismerhettük.

Mély fájdalommal, de Isten akaratában megnyugodva tudatjuk mindazokkal, akik szerették és ismerték, hogy Guba István született 1953. 06. 17 türelemmel viselt hosszú betegség után életének 58 évében hazatért megváltó Urához. Emléke szívünkben él!

APUKÁM

 KOLLÁR IMRÉNÉ sz.MIM KATALIN  /Kati néni / sz.1943.02.27. Elhunyt.2017.10.08-án. KOLLÁR IMRE sz: 1939.06.27. Elhunyt.2014.01.24-én.

SZÜLEIM!   1922. 08. 01- 1978. 07. 27+   1925. 08. 04- 2005. 10. 01 +   "  ELMÚLT, MINT SZÁZ MÁS PILLANAT,     DE MI TUDJUK: MÉGIS MÚLHATATLAN,     MERT SZÍVEK ŐRZIK, NEM SZAVAK. . . . .   "       LELKETEK REMÉLEM BÉKÉRE TALÁLT, S TI MÁR A MENNYEKBŐL VIGYÁZTOK RÁNK!   SOHA NEM FELEJTÜNK, SZÍVÜNKBEN SZERETÜNK, S ÖRÖKKÖN- ÖRÖKKÉ EMLÉKEZÜNK RÁTOK!     MÚLNAK AZ ÉVEK, HIÁNYOTOK FÁJDALOMMAL TÖLT EL. MINDIG SZERETNI FOGLAK BENNETEKET!   " NEM MÚLNAK ŐK EL, KIK   SZÍVÜNKBEN ÉLNEK, HIÁBA SZÁLLNAK ÁRNYAK, ÁLMOK, ÉVEK. ŐK ITT MARADNAK BENNÜNK CSÖNDESEN MÉG! " " VÁRATLAN PERCBEN AZ ÉLETED VÉGET ÉRT, MINT VIHAR  A RÓZSÁT HALÁL TÉPTE SZÉT. AZ ÉLET CSENDESEN MEGY TOVÁBB, FÁJÓ EMLÉKED ELKÍSÉR BENNÜNKET EGY ÉLETEN ÁT. . . . . . . . . "       NAGYON HIÁNYOZTOK! ! ! ! ! ! ! ! !       " " AZ EMLÉKEZÉSHEZ NEM EMLÉK,   HANEM SZERETET KELL, S   AKIT SZERETÜNK, AZT NEM FELEDJÜK SOHA EL! " " Van egy ország , ahova már oly sokan elmentek,    ahova csak oda visz út , vissza sosem jönnek.    Ki itt maradt szívét bánat járja,    fájdalmas sóhaj száll az éjszakába! " ' NEM KELTI FÖL SE KÖNNY, SE SZÓ, SE VEGYSZER, HOL VOLT, HOL NEM VOLT A VILÁGON EGYSZER! '

Aranyszívü ember volt, ki a szenvedésben is ember maradt. Hitt a gyógyulásban, hitt a csodában. Teljes erőddel küzdve, mégis legyőzve, mikor ajkaid hangok már nem hagyták el, erőtlen karoddal engem átölelve, mindent megköszöntél. Mi is köszönjük, hogy köztünk voltál, értünk is szenvedtél, szerethettünk, minket is szerettél. Küzdelem volt az életed, Legyen nyugodt, áldott pihenésed

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp a szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc egy végtelen szeretet, amit tölünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívböl szeretünk és nem feledünk téged!   Mindig szeretni fogunk Apa! !