Egy csodálatos ember volt, aki mindenkinek segített, mindenkihez volt egy jó szava. Személyében egy kincset veszítettünk el.

 

 

A legjobb apa és nagypap volt a világon! Nagyon hiányzik a családnak! 1948.04.03-án születet Kisfaludon! 1977.09.03.-án meg nősült lett egy szép felesége és 4 gyermeke 1 fiu és 3 lány meg 9 unokája! Sok betegséget le győzőtt de 2020.11.28-án hirtelen az angyalok közé költözöt! 

 

"Mérhetetlen fájdalom, ami lelkünket most átjárja, keresünk, hogy hol vagy, de sajnos már hiába. . . Angyalka lettél. . . , felköltöztél az égbe. . . , onnan figyelsz minket - bizonyára - nevetve. Látom, ahogy huncut szemed mosolyog, és azt mondod nekünk: - Gyerekek, ne szomorkodjatok!  Köszönöm, hogy a barátod lehettem, hogy megannyi felejthetetlen percet Veled tölthettem. Melletted az ember soha nem volt bánatos, csak azt sugalltad mindig, hogy az élet csodálatos. A humorod lehengerlő volt, a jóságod határtalan, minden ember ilyen barátot kívánna magának. Küzdöttél. . . , soha nem panaszkodtál, én csak arra emlékszem, hogy mindig mosolyogtál. Elragadott tőlünk ez a betegség, pedig Te - hogy legyőzd - mindent megtettél. Bátran szeme közé néztél a halálnak, akkor is amikor már tudtad: nem lehetsz győztese ennek a csatának. . . Erősebb voltál, mint bármelyikünk,  akkor miért pont Te mentél el közülünk. . . ? Egy újabb veszteség. . . , egy újabb fájdalom. . . , de Érted még ezt a próbát is kiállom. És bár a szíved már nem dobog, hiszem, hogy a kis lelked örökre

Édes drága anyukám örökké emlékezünk rád. Borzasztóan hiányzol! :(  Sajnos a legszörnyűbb betegség magával ragadott. Mindent megpróbáltunk de erősebb volt a kegyetlenség. Szívünkben örökké élsz. Szeretünk! ! ! Unokáid, gyerekeid, családod.   "Virágerdő sűrűjében pihen egy szív csendesen. Rég nem dobban családjáért, messze vitted Istenem! Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, Akik szívből szeretnek, nem felednek Téged! "

Szerető férj és Apa voltál! Emlékedet örökké őrzik gyermekeid és szerető feleséged.

 

Köszönjük hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Csillagok útján utazol tovább, Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "

Imádott Édesanyám hosszú szenvedés után eltávozott- e szomorú földi világból és én már csak remélni tudom, hogy egyszer még együtt lehetünk, egy másik dimenzióban ahol nincs több bánat, félelem és szenvedés. Drága emléke egyszerre tölti el a szívem mély fájdalommal és hálával teli szeretettel. Köszönöm a Jó Istennek, hogy ilyen sokáig örülhettünk egymásnak. Nyugodj békében Drága Anyucikám én mindíg Veled leszek! ! ! Rövidesen találkozunk. . . “Nem dobog már a szív, mely jóság tükre volt, Ajka sem szól többé, mert lezárt, holt, Megállott a kéz, mely csak adott, soha semmit nem kért, és el nem fogadott” (Kosztolányi Dezső)

 Jó barát ki erre jársz Itt csak egy szomorú emléket találsz Fiatal lánykát őriz e föld, Csendben idézi fel őt.

ISTEN VELED SZEMÜNK FÉNYE! NICS SZÓ AMIVEL FÁJDALMUNKAT LE TUDNÁNK ÍRNI. MIÉRT KELLETT ILYEN TRAGIKUSAN ELMENNED. NEM IGAZ, HOGY ISTEN MÉRTE RÁD- RÁNK EZT A CSAPÁST! ! A SÁTÁN CSAPÁSÁT RÁD IRÁNYÍTOTTÁK. ISTEN FOGADJON BE ORSZÁGÁBA AHOL MÁR A SÁTÁNNAK NINCS HATALMA AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJÉK NEKED RÉSZESÍTSEN A JÓ ISTEN ABBAN A MENNYEI BOLDOGSÁGBAN AMI ITT A FÖLDÖN NAGYON RÖVID IDŐRE ADATOTT MEG NEKED. EMLÉKEDET SZERETETTEL ŐRIZZÜK SZÍVÜNKBEN

A legdrágább, legértékesebb EMBEREK akivel valaha is találkozhattunk Ők voltak a családban akik mindent önzetlenül tettek másokért, MAMA és TATA önmagát mindig háttérbe szorítva, unokákat nevelt , Mama sütött- főzött, mindegyikünk kedvében járt, az a fájdalom , amit a másik világba költözéssel okoztak kitörölhetetlen sebeket hagyott. Drága Mamika és Tati nagyon szeretünk Titeket, tudjuk, hogy velünk vagytok, és vigyáztok ránk, érezzük a jelenléteteket, és értjük a kapott jeleket! Egyetlen percre sem feledünk! Szerető unokáitok, dédunokáitok valamint lányotok, és fiatok.   " Bent égett a tűz, és az este valahogy olyan otthonos volt, és fájt benne a gondolat, hogy mindez nem lesz egyszer. . . Itt állnak a fák, nézik a házat, és a ház üres lesz. Teteje beomlik, gerendái elkorhadnak, ajtaját kidönti a szél, és a karámból még egy- egy oszlop áll, és aki áthalad erre, meglátja, és azt mondja: itt valamikor élt valaki. És aztán továbbmegy. És látja a tisztást, a fákat, a patakot és az Istenszékét, és minden éppen olyan lesz, mint most. . . csak nem ül senki a küszöbön, mert valaki, aki itt volt, elment. "   Most már nem lehet visszafordulni, nem lehet többé semmit az időre vagy a véletlenre bízni, nem lehet várni, hogy majd csak lesz valami, s nem is lehet belenyugodni, hogy addig is, amíg lesz valami, én csak élek így tovább. (Márai) NEM TUDUNK NÉLKÜLETEK ÉLNI!