Erika (Czinkóczi Erika)
Gyertyaláng érték: 1
Jelenleg nem ég érte gyertya.
Eddig 261179 gyertya égett érte.
Az első gyertya: 2012. 12. 01. Gyújtotta: Nővéred, Erzsi.
Született: Csongrád, 1962. 10. 08.
Meghalt:Belgium, Antwerpen, 2012. 11. 17.
NAGYON SZERETÜNK ERIKA! ! ! ÖRÖKKÖN ÖRÖKKÉ ÉLNI FOGSZ BENNÜNK! ! !
Hosszú, súlyos betegségben hunytál el, amit türelmesen viseltél!
Anyák napjára 2015 / Kisfia, Gabika írta! ! SAJÁT /
Repül az idő, gyorsan szállnak az évek, De már több éve miattad a fájdalmaknak élek. Mama, remélem egyszer meghallasz engem, És találkozunk mikor majd elhallgat a lelkem.
Anyák napja. . . Oly sokszor nem becsültelek meg, Sajnálom hogy rengetegszer a számmal megbüntettelek, Mert olyanok mondtam, amiket nem szabadott volna, A lelkem ezért tompa, semmi sincs mi a haragom oltja.
Becsüljétek meg a szerettetek, és az embereket, Mert egyik percről a másikra gyorsan elmehetnek. Pedig ők akik terelgetnek, hogy jobb legyen az életed, Ők fogják a két kezed, hogy a mocsokban is meglásd a szépeket.
Szomorú vagyok, bár ezt kifelé soha sem mutatom, Mert higgyétek csak el, hogy a belső értékemet uralom. Sokszor eltévedtem az utamon, sokszor a boldogságot kutatom, De ezért kezdtem el írni, hátha benned valamit feltár a tudatom.
Remélem megtalált a nyugalom, mert rengeteget küzdöttél, Kisgyerekként, a gyerekeid miatt a távolban ügyködtél. Hogy meglegyen a megélhetés, tudom miattunk csináltad, Ezért adok hálát az égnek, hogy miattunk a világot le igáztad. /saját/
SZERETÜNK és ISTEN ÉLTESSEN! ! ! !
( Kisfia Gabika írta 51. szülinapjára. SAJÁT) - - - - - - - - - - - - - - - - Elmentél, közel egy éve lyukas a szívem, Amit tőled tanultam magammal viszem. Még mindig hiszem, előttem vagy szívemben, Aki a napjaimat sokszor sötétből, színesre színezte. Bánkódom, mert tudom rengeteget hibáztam, Nem tudtam felnőni ebben a mocskos világban. Érzem az illatod a virágban, emlékszem a szemedre, De ki nem emlékezne az édesanyjára aki nevelte? ! A legjobbakat kereste, értünk élt és dolgozott, Ha valami seb ért minket, ő egyből foltozott. Gondozott, mosdatott és lefektetett az ágyba, Majd a sötétben puszit nyomott a pirusajkú szánkra. De tudta! Sokszor megbánta, de én makacs vagyok, Remélem én is a gyerekemnek annyi szeretet adok. Amennyit ő adott, hisz nyugalmat és békét maga után hagyott, Bízom benne az égiektől Te is annyi nyugalmat kapsz ott. Egyszer találkozunk, össze ér megint a kezünk, És a túlvilágban a járdán egymás mellett megyünk. Megtaláljuk a helyünk, boldogságban élünk, És Istentől segítség nyújtás többé nem kérünk. Egymás szemébe nézünk, aztán megöleljük egymást, És a hullócsillagokra pillantunk ami épp felettünk elszáll. Az idő rohan és gyorsan elszállt, de az emléked megmarad, Neked a földön a neved ANYA, örökre a szívűnkben marad.
Kisfia Gabika Írta ( Saját )
Egyszer mindannyian fent leszünk az égen, Csillagokként ragyogunk, akár az érem. Volt egy vérem, mára már csak por és hamu, Megvakított a látvány, mikor utoljára láttalak anyu. Ez nem kamu, mindig csak az igazakat mondom, Ha rágondolok eláll a lélegzetem, összerándul a gyomrom. Ez már nem az én posztom, néha könnyezek a szavakon, De ilyenkor erőt veszek és a belső félelmemet takarom. Óriási haragom, sokat hibáztam az elmúlt években, Ez nem véletlen, de mindig muszáj közdenem az életben. Hibák tömkelege, amiket nem tudok újra jóvá tenni, A rossz embereket kerülni a világon a legjobb ember lenni. De egyszer nekem is kell menni, itthagyom a földet, Jó párszor megfordult már a fejemben ez az ötlet, Hogy rámszórják a földet, elásnak a francba, Ilyenkor a fejemhez kaptam, hogy itt van még a falka. Akik segítetettek és én még ezt viszonozni szeretném A nővéremmel még nagyon sok szép pillanatot szeretnék. A lényeg, hogy Te is mindig szeressél, ne legyél szomorú, És mosolyva gondoljanak rád, ha sírodon ott lesz a koszorú.
Gyertyát gyújtok , és látom hogy apró lángja elég. Holnap, és holnap, újra meg gyújtom, mert tudom, e gyertya pislákoló fénye, hozzád elér. Szeretetem gyertyája ez, és Érted ég. Ülök itt és várom, hátha még meglátom mosolyod az égen, s jössz újra, mint régen. Könnycseppként bujkálsz a szempillámon. Ma is sírnak az Angyalok velünk, hisz elment tőlünk, kit nagyon szerettünk. Szívem sajog, fáj, utánad kiált! Ne menj még kérlek! Sírnak az Angyalok, én is sírok velük. Már nem sírok, látod? Mert tudom, hogy ott fent egy szebb világ vár! Sok- sok szeretettel gondolok most Rád. Mikor kisüt a nap, látom, hogy mosolyogsz, reggeli szellővel könnyemet szárítod. Álmodd azt a csendben, hogy szép volt ez a világ! Érzem, hogy itt vagy, még most is velem, bennem élsz tovább, míg dobog a szívem. Nem fog elengedni Soha ez a bánat, De tudom, hogy felnézve téged látlak. Csillagok fogják az útjainkat vezetni, Mosolyodat nem fogjuk soha elfeledni.
Gyermekeid: Nikike és Gabika
******Gyász******(saját) (Kisfia írta) Eljött a nap, amire senki nem várt, A lelked és a hamud, örökre elszállt. Gyász nap ez minden embernek, Feketébe öltözve sírnak a szerettek. Rengeteg kérdés hada áll sorban, De ezek szép lassan a tóban folynak. Miért? Legalább pár szóban mondjad, Fájdalmunk a szívünkben egyre jobban forrnak. Borús nap ez a mai, mindenkin látszik, A testünkben a fájdalom, szanaszét málik. Fázunk, majd elázunk mind egy szálig, De ilyen a sors, nem válogat, jöhet bármi. Nemrég még a kezét fogtam szorosan, Most meg miatta írom ezeket a sorokat. Felfoghatatlan fájdalmak és hegek, Melyek egy életre bennünk hevernek. Nem fog elengedni Soha ez a bánat, De tudom, hogy felnézve téged látlak. Csillagok fogják az útjainkat vezetni, Mosolyodat nem fogjuk soha elfeledni. Összegyűltek a szerettek és a barátok, Sok hibát, mit vétettem, mindet sajnálom. Remélem megbocsájtasz nekem egyszer, És megkönnyebbülve fogok felkelni reggel. "18. voltam, mikor az anyukám elment, Mert szüksége volt rá az úrnak fent a mennyben Az élet pörög, látod én se tudtam megállítani, Azt hittem, ha felnövök, majd belőlem is lehet bárki. "
Hiányzik a hangod és már soha nem hallhatom,
Hiányzik a tekinteted, de melegét már soha nem érezhetem,
Hiányzik az aggodásod, de soha nem lesz már benne részem,
Hiányzik a jó tanácsod, de már csak magamra hallgathatok,
Hiányzik az ölelésed, de már csak álmaimban érezhetem. . . . . .
ANNYIRA HIÁNYZOOOOOOL ANYA! ! ! ! ! ! Kislányod, Nikike :(
Hiányzol nekünk, Anya! Mindig csak rád gondolunk, és azt szeretnénk, hogy láthassunk és átölelhessünk, ahogyan Te öleltél Minket. (. . . . ) Gyakran arra gondolunk, milyen lett volna, ha Isten úgy akarja, hogy velünk maradj. . . . . Mindig ott van a lelkünk mélyén, amit Terólad tudunk, mert Mi a Te részed vagyunk, és Te Mi vagyunk. Szeretünk, Anya! ! ! Gyerekeid: Nikike és Gabika
Csillag volt , mert szívből szeretett,
S mi úgy szerettük , ahogy csak lehetett.
Elment tőlünk, mint lenyugvó nap,
De szívünkben él, és örökké ott marad.
Mikor útra keltem, még nem tudtam,
hogy ez volt az utolsó utam.
Nem térek hozzátok vissza többé soha.
Hisz még fiatal voltam, élni akartam!
Kedves szeretteimtől is már innen búcsúzom,
fájdalmaitokat még csak enyhíteni sem tudom.
Nincs már alkalmam megköszönni Nektek,
azt a sok jót, mérhetetlen szeretetet.
Ne búsuljatok Nekem már nem fáj semmi,
Ha eljön az este csillagként tudok Nektek üzenni,
Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni,
Szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.
" Az Ő szíve pihen,
A mienk pedig vérzik,
A fájdalmat csak az élők érzik. "
Erika soha nem feledünk el, az Én szívemben mindig itt leszel! Nővéred, Erzsi
Sebünk be nem gyógyul,
Könnyünk el nem apad,
Zokogunk fájdalmunk nehéz súlya alatt.
Szép volt Veled, szomorú Nélküled,
Amíg csak élünk siratunk Téged!
Álmodtunk egy öreg kort, csodásat és szépet,
De a kegyetlen halál mindent össze tépett,
Csoda volt hogy éltél, és bennünket szerettél.
Nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél.
Meggyújtok egy gyertyát Érted,
S közben azt Kívánom, legyen
Nagyon Boldog mostani Életed.
Kérem a jó Istent, és az Angyalokat,
Segítség mennybéli sorsodat.
Legyen minden pillanatod vidám és boldog,
Ott már nem lehet semmi gondod.
Kiket itt hagytál, mindenki szeret,
S ez a szeretet Téged boldoggá tehet.
Ez másképp nem is lehet, hiszen Téged,
Nagyon sok ember SZERET! ! ! !
Égi angyal jött el érte,
Felkelő nap elkisérte,
Véget ért zarándok útja,
Indult a fényalagútba.
Földi kínját levetette,
Megkönnyebbült érző lelke,
Ösztönösen vitte lába,
A fényesség irányába.
Menny kapuja tárva várta,
Őrangyal lesz nemsokára,
Féltőn óv majd minden tette,
Ahogy életében tette.
Utoljára vissza tekint,
Látja siratják idekin,
Arcán örök szelid mosoly,
Kéri , ne sírj, mert távozott!
Veled lesz Ő reggel, délben,
Meg a hosszú téli éjen,
Érezni fogod a kezét,
Simogató szeretetét!
Drága húgom emlékére! ! !
Gyertyák égjenek lelki békéjéért! ! !
Nyugodj békében drága testvérkém! ! !
Köszönöm szépen minenkinek, akik gyújtanak érte gyertyát! ! !
