APUKÁM

SZÜLEIM!   1922. 08. 01- 1978. 07. 27+   1925. 08. 04- 2005. 10. 01 +   "  ELMÚLT, MINT SZÁZ MÁS PILLANAT,     DE MI TUDJUK: MÉGIS MÚLHATATLAN,     MERT SZÍVEK ŐRZIK, NEM SZAVAK. . . . .   "       LELKETEK REMÉLEM BÉKÉRE TALÁLT, S TI MÁR A MENNYEKBŐL VIGYÁZTOK RÁNK!   SOHA NEM FELEJTÜNK, SZÍVÜNKBEN SZERETÜNK, S ÖRÖKKÖN- ÖRÖKKÉ EMLÉKEZÜNK RÁTOK!     MÚLNAK AZ ÉVEK, HIÁNYOTOK FÁJDALOMMAL TÖLT EL. MINDIG SZERETNI FOGLAK BENNETEKET!   " NEM MÚLNAK ŐK EL, KIK   SZÍVÜNKBEN ÉLNEK, HIÁBA SZÁLLNAK ÁRNYAK, ÁLMOK, ÉVEK. ŐK ITT MARADNAK BENNÜNK CSÖNDESEN MÉG! " " VÁRATLAN PERCBEN AZ ÉLETED VÉGET ÉRT, MINT VIHAR  A RÓZSÁT HALÁL TÉPTE SZÉT. AZ ÉLET CSENDESEN MEGY TOVÁBB, FÁJÓ EMLÉKED ELKÍSÉR BENNÜNKET EGY ÉLETEN ÁT. . . . . . . . . "       NAGYON HIÁNYOZTOK! ! ! ! ! ! ! ! !       " " AZ EMLÉKEZÉSHEZ NEM EMLÉK,   HANEM SZERETET KELL, S   AKIT SZERETÜNK, AZT NEM FELEDJÜK SOHA EL! " " Van egy ország , ahova már oly sokan elmentek,    ahova csak oda visz út , vissza sosem jönnek.    Ki itt maradt szívét bánat járja,    fájdalmas sóhaj száll az éjszakába! " ' NEM KELTI FÖL SE KÖNNY, SE SZÓ, SE VEGYSZER, HOL VOLT, HOL NEM VOLT A VILÁGON EGYSZER! '

Aranyszívü ember volt, ki a szenvedésben is ember maradt. Hitt a gyógyulásban, hitt a csodában. Teljes erőddel küzdve, mégis legyőzve, mikor ajkaid hangok már nem hagyták el, erőtlen karoddal engem átölelve, mindent megköszöntél. Mi is köszönjük, hogy köztünk voltál, értünk is szenvedtél, szerethettünk, minket is szerettél. Küzdelem volt az életed, Legyen nyugodt, áldott pihenésed

Nem vársz már minket ragyogó szemekkel, nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könnycsepp a szemünkben Érted él, egy gyertya az asztalon Érted ég. S bennünk él egy arc egy végtelen szeretet, amit tölünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek, szívböl szeretünk és nem feledünk téged!   Mindig szeretni fogunk Apa! !

  Egy gyermek, ki önzetlen szeretetet adott Nagyszerü gyerek volt, csendes, szeretettel teli, kreatív, akit nem lehetett nem szeretni. Mindenki belefért a szeretetébe, nagyon nagy volt a szíve. Sajnos az élet úgy hozta, hogy genetikai betegségét (Marfan szindróma) késön azonosították. Az elsö szív- és mellkas mütét után úgy bizakodott, reménykedett hogy minden jóra fordul, de sajnos fertözést kapott. A második szívmütétbe bízott hiszen élni akart, de kicsi szive nembírta a műtét kilencedik órájában feladta. . . http://www. youtube. com/watch? v=v5V1tA1r4s0 Amíg szívedben élek, kérlek őrizd meg e képet. De ha csak emlék lesz és kopott, akkor is gondolj rám, hogy voltam, s talán vagyok. E kép segít emlékezni, s az emlékek nem hagynak feledni. Tudom, ha messze leszek, ritkán gondolsz énrám. Idő múlik, sok barát jön, s elfelejtesz örökre? tán. Így legalább néha, ha emlékek közt lapozgatsz, Rátalálsz e képre, s így majd rám gondolhatsz. Nem azok a legfontosabb emberek, akiknek a jelenlétét mindig észrevesszük, hanem akiknek a hiányát a szívünkben érezzük.  

Egy igazi barát és osztálytárs volt. . .

1961- től a magyar könnyűzene meghatározó alakja, zeneszerzőként és előadóként egyaránt.

 Olyan hirtelen mentél el, mint egy villámcsapás. . Mindig az életunk része leszel. . sosem felejtunk el, mert akit szeretunk, azt nem feledunk el! ! ! Szeretunk nagyon! ! !  

" A LEGJOBB ÉDESANYA! ! ! ! ! ! ! ! ! " " TÉGED ELFELEJTENI SOHA NEM LEHET, SAJNOS MEG KELL TANULNI ÉLNI NÉLKÜLED! " FÁJÓ SZÍVÜNK FEL- FELZOKOG ÉRTED, MÍG ÉLÜNK NEM FELEDÜNK TÉGED!   LELKED  REMÉLEM  BÉKÉRE  TALÁLT, S  TE  MÁR  A  MENNYEKBŐL  VIGYÁZOL  RÁNK.   SOHA  NEM  FELEJTÜNK,   SZÍVÜNKBEN  SZERETÜNK, S ÖRÖKKÖN - ÖRÖKKÉ  EMLÉKEZÜNK  RÁD !   NAGYON SZERETÜNK, KIMONDHATATLANUL  HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !   " ÚGY  MENTÉL  EL,   AHOGY  ÉLTÉL:  CSENDBEN  ÉS  SZERÉNYEN,   DRÁGA  LELKED  NYUGODJON  BÉKÉBEN ! "         "     HA  ZÚG  A  SZÉL,   TÖRDELI  AZ  ÁGAT,   SAJOG  A  SZÍV  HA  FELDÚLJA  A  BÁNAT,                            CSENDES  LESZ  A  TÁJ,   DE  A  SZÍV ,   AZ  SOKÁIG  FÁJ !   "                       " ELMENT TŐLÜNK, MINT A LENYUGVÓ NAP,     DE SZÍVÜNKBEN ÉL ÉS ÖRÖKKÉ ÖTT MARAD. "           DRÁGA  ÉDESANYÁM,   BÁR  MÉG  SZÓLHATNÁL !   SZÍVEM  SZAKAD  MEG,   HOGY  ITT  HAGYTÁL.         MIÉRT VAN  AZ,   HOGY  AKI  ELMENT,   NEM JÖN VISSZA TÖBBÉ ?        EGY   EMLÉK  MARAD CSUPÁN  DE AZ,   ÉLNI   FOG  ÖRÖKKÉ !   TE   A  JÓSÁGODAT  KÉT   MAROKKAL SZÓRTAD.            ÖNZETLENÜL  ADTÁL  JÓNAK  ÉS  ROSSZNAK.   MINDIG  EGY  CÉLOD VOLT  A  CSALÁDÉRT  ÉLNI,           EZT  A HALÁL TUDTA  CSAK  SZÉTTÉPNI !   AMIT A  PORBA ÍRUNK   ELFÚJJA  A  SZÉL,         AMIT A  SZÍVÜNKBE  VÉSÜNK  Ö R Ö K K É   É L  ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !                                 NAGYON HIÁNYZOL ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !      MINDIG SZERETNI FOGLAK ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! !     MINDIG AZT KÉRDEZEM MIÉRT, MIÉRT KELLETT MÉG ELMENNED? E lmondhatatlanul  hiányzol. Semmi sem pótolhatja hiányodat. NAGYON SZERETLEK! ! ! ! ! BORZALMAS ÉRZÉS, HOGY AMIKOR VÉGLEG ELMENTÉL NEM VOLTAM VELED, S NEM TUDTAM ELMONDANI, HOGY NAGYON SZERETLEK! "   MIKOR  ELMENTÉL,   KIALUDT  EGY CSILLAG,    AZ  ANGYALOK  A  MENNYORSZÁGBA HÍVTAK.    DE  SAJNOS  ITT LENT,   ELVESZTETTÜNK TÉGED,    A LEGTISZTÁBB  ANGYALÁT  A  FÖLDNEK  S     AZ     ÉGNEK. " "   VALAKI  VÉGLEG  ELMEHET,    ŐRIZD   MEG  EMLÉKÉT  A  SZÍVEDBEN    AKKOR  VELED  LESZ  MINDIG,    LELKE  SZABADON  SZÁLL,    VÁR  A  TÚLSÓ  PARTON,    HOL  NINCSEN  MÁR  TÖBB  HATÁR! " "   VÁRJ  A  TÚLSÓ  PARTON,   LELKED      SZABADON     SZÁLLJON! " Anyám - Volt! Anyám, Rád emlékezem, . . . . . . . . hideg föld ölelésében pihensz, fölötted virágözön, gyökerei szíveden. Egy kérdés rág szüntelen, kínjaidnak tényleg vége lett ?   Az élet ennyi? Mondd! Mondhatnád Anyám! Hangod hallanám. . . . . , Bár hallhatnám! Kezed simogatnám. . . . . . . . . Bár simogathatnám! Sorsod a sorsom? Ennyi csupán? !         " Van egy ország, ahová már oly sokan elmentek,   ahova csak oda visz út, vissza sosem jönnek.     Ki itt maradt szívét bánat  járja,   fájdalmas sóhaj száll az éjszakába! "         "   NEM KELTI FÖL  SE KÖNNY, SE SZÓ, SE VEGYSZER,        HOL VOLT, HOL NEM VOLT  A VILÁGON EGYSZER! "     " A halálnak éjszakája, Őt nem adja vissza már,    Mert a sírnak jéghazája, át nem léphető határ.    Legyen sírodon a béke, aludd csendes álmodat,    Tisztelőid kegyelettel állják körül sírodat. "        " Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón,    szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt.    Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám,    visszamosolyogtam volna rá én is csendesen és némán.    Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját,    figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát.      Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent,    még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent.    Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma,    vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja.    Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja,    higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "        

Édes Mamókám - Drága Marám! Igyekszem minden közösen eltöltött gyönyörű hónapunk (460 hónap) emlékére egy-egy gyertyát gyújtani. Nagyon hiányzol. Talán van túlvilág, bírd ki, igyekszem. Nálad jobb társa senkinek nem volt, ilyen társa is kevés férfitársamnak juthatott! Ha hét gyertyánál kevesebb ég, már várhatsz! Apucikád - Papóca