" Ha tudtam volna, hogy utoljára lép ki az ajtón, szorosan átöleltem volna, hogy ne hagyjon itt. Ha tudtam volna, hogy utoljára mosolyog én rám, visszamosolyogt am volna rá én is csendesen és némán. Ha tudtam volna, hogy utoljára hallom a hangját, figyeltem volna Rá, hogy halljam, ha érzem a hiányát. Ha tudtam volna, hogy utoljára kér lehetetlent, még ha tudom is, hogy hiába, megtettem volna mindent. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó álma, vigyáztam volna, hogy nyugodtan még tovább álmodja. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az utolsó napja, higgye és tudja, hogy szeretem, arra kértem volna. "

A zseniális művész, a bőkezű, adakozó, érzőlelkű ember, a játékos, mindenre rácsodálkozó kisgyerek, a szerető apa, az igaz barát, a magányos, szomorú lélek, az egyetlen és megismételhetet len csoda, ő volt Michael Jackson. Álmodj szépet Michael, a világ sivárabb és szegényebb lett nélküled. I miss you forever.

 

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog. . . valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj. Én nem haltam meg. Az , ami nektek voltam, még mindig vagyok. Nevezzetek a nevemen, beszéljetek hozzám olyan könnyen és egyszerűen, ahogy mindig. Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán megyek !

Annyira kínoz, annyira fáj, Nem ölelhetlek már. Nem foghatom kezed s csak némán nézem fényképedet Könny áztatja arcomat fáj szívem, nem hallom léptedet, nem hallom hangodat akárhogy fülelek s így sem láthatlak már, arcomat elfedi a homály. Sírva veszem tudomásul te már nem vagy velem angyalruhába öltöztél, s elmentél a kék égbe. Én csak egyet kívánok hogy ott lehessek veled aztán elmondhassam mennyire szeretlek.

Ma van a születésnapot Édesanyám. "Édesanyám elment, örök álomra tért, nem aggódik többé szeretett lányáért. Könny hullik szememből, a fájdalom könnye, szívmbe örök lesz drága emléke""

 

Egy nagyon aranyos,kedves, segítőkész fiú volt akire mindig lehetett számítani!Nagyon hiányzik mindenkinek, aki ismerte!

Drága kicsi Kristóf ki végig harcoltál maga voltál a csoda. Vigyázz Testvérkédre, Anyára, Apára, a kis és nagy sorstársakra.   Szívem összes szeretetével: Ármin anyukája  

Ő egy igazi angyalka volt, mindenkin segített, túl jó szívű volt. Nem kivánhattam volna nála jobb, szebb, okosabb, megértőbb, jobbszívű, szerető gyermeket. Csak 29 évet lehetett velem, még nem is élt. 

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen Napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég,  Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok,  Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van, az értetek ragyog, S azt jelenti, hogy boldog vagyok. Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok! ......................................................................... A VŐLEGÉNYEM volt az én mindenem. Ő így írt erről: "Szemem fénye, szemed fénye. Tudod Te ezt?" Németh István KIVÁLÓ MÉRNÖK, FOTÓMŰVÉSZ, VERSÍRÓ. Fantasztikus TÁRS,  IGAZI ILLEMTUDÓ FÉRFI, csodás humorérzékkel. Az én KINCSEM, a MINDENEM. CSUPA SZÍV, CSUPA LÉLEK, MOSOLY és VIDÁMSÁG! S ami a legcsodálatosabb, hogy sosem hivalkodott. Szerény volt és egy zseni. A legjobb és legtisztább szándékkal élte az életét, a legőszintébben. Mindenkit tisztelt és becsült. Még olyanokat is, akik erre egyáltalán nem szolgáltak rá... Szíve utolsó dobbanásáig hitt abban, hogy a problémákat szépen is meg lehet oldani... De túl jó volt erre a világra. "Van olyan, mi mélyen felkavar Elűzi álmod, s éjjel is ébren akar. Van mi megdöbbent, s nem érted Miért a rossz, ha lehetne szépen Van olyan is, mi lever és sírnod kell Könnyeid szaladnak arcodon el És van sok, mely a magasba emel Szárnyakon repülsz, az egekbe fel." Németh István verse 2017. május 24-én íródott . ................................................................................................................ Menyasszonyod: Csak pár évet, pár hónapot, a végtelenben egy napot alszol egyedül SZERELMEM! Csak egyet álmodsz, és én jövök, A földön itt semmisem örök, S melletted leszek újra én. És rád roskadok, Mindenem. Ott messze túl a Mindenen, Ott újra eggyé forradunk. Köröttünk zeng a végtelen, De túl a földi életen Nem érhet többé semmi vész, ígérem. S újra viselem gondodat, Csak még pár földi dolgom akadt, Elvégzem, s aztán jövök Kedvesem. Addig az álmod csodaszép legyen, A másvilági réteken Szebbek talán az álmok is. Aludj, csak aludj, s már ott vagyok, A végtelenben egy napot Aludjál addig Szerelmem, MINDENEM! Aludjál, s csodaszépet álmodjál! Másnak talán rég elmúltál, de én nem felejtlek holtomiglan: Álmom vagy a valóságban, S valóság vagy álmaimban. Te vagy a MINDENEM! Csodaszépet Életem! Köszönöm, hogy itt és így voltál velem, életem legszebb éveit adtad nekem! A legnagyobb biztonságban éreztem magam Melletted! <3 A Te Napsugarad, a Te pici porcelán Babád (Arra fogok emlékezni, mikor az életem hátralevő része is letelik, hogy a legjobb dolog, amit valaha tettem, hogy szerettelek Téged!)  

Édesanyám, pécsi író / két verses kötete jelent meg Őszirózsák és Késői virágok címmel/ az idősebb korosztály verseit, köszöntőit ismeri.