Álmodom, . . . egy kéz érintését érzem vállamon, . . . Téged láttalak. Látom eljöttél hozzánk, . . . néztél rám szótlanul. Álmomban a fiúkkal elvittél az erdőbe, . . . egy teljes napot kirándultunk némán, . . . Veled! Szeretjük vigaszként az elveszett napokat, mikor velünk voltál, velünk mosolyogtál. Szívettépő fájdalom ez nekünk, hogy elmentél. Gyógyírt hiába keresünk, nem találunk, . . . úgy fáj hiányod. De Neked már jó, hisz már az örök mezőkön vadászol. Csak nekünk fáj hiányod.

 "Csendesen alszik, megpihent végleg angyalok bölcsője ringatja már nem jöhet vissza, hiába hívjuk emléke szívünkben otthont talál. "   Nyugodj békében!   "Bennünk él egy arc, egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet. Egy a reményünk, mely éltet és vezet. Hogy egyszer majd találkozunk Veled! Örök álomra hajtottad fejed, S én itt maradtam árván. . . Hogy megőrizzem emlékedet. . . “Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik, a halál fájdalmát csak az élők érzik” Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti, de a szív soha, Hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol Ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk. "     "Istenem súgd meg neki halkan, lágyan szólj hozzá, hogy ne zavarjam. Álmomban keressen meg engem, még egyszer lássam, hadd öleljem. Nem szólnék róla, tönkretesz a bánat, csak hadd lássam még egyszer drága anyukámat. Had legyen nekem ez a legszebb álmom, Remélem tudja, hogy én minden nap várom. . . "     , , Álmok közt újra láttam: Kislány voltam én, Álmok közt újra láttam: Te jöttél felém. Két karod átölelt, Én így aludtam el, Két szemed ragyogott, Te így búcsúztál el: . . . "Ha hiányzom én néha majd, Hát hunyd le két szemed, Tárd ki a szívedet és nézd a kék eget. A milliónyi csillagfényközt én is ott leszek, S ha néha fáj majd, én meggyógyítom szívedet. Ha a hulló levél földet ér egy őszi hajnalon, gondolj rám, kicsi angyalom. Az élet minket nem szakíthat el, én a szívedben élek, s te mindig a szívemben leszel. "

Csillag voltál, csillag lettél lehulló csillag itt hagytál az égen sötétség maradt csak. Nélküled úgy érzem már- már megfulladok nincsen aki hozza nékem a friss harmatot. Nagy ürt hagytál magad után és nagy bánatot. Önkezedtöl kelett meghalnod és nekem itt hagyni bút s bánatot. Nagyon szeretlek soha nem feledlek!

 

 

  Egy fiú, aki tele volt élettel, álmokkal, célokkal, aki előtt ott állt az élet. Akinek mindenkihez volt egy jó szava, kinek mindig mosoly ült az arcán. Egy Életvidám focista.     Ha elveszítünk valakit, úgy érezzük a szívünk, szakad meg. Aztán eszünkbe jut az a sok kedves szó, azok a vicces dolgok, amiket mondott vagy tett és rájövünk, hogy nem hagyott el teljesen, itt él bennünk az emlékeinkben mélyen. . .   Csak felnézel az égre és meglelsz ott is, akárcsak szivedben ott élek most is, s gondolataid ha nálam járnak, üzenem egyszer majd újra látlak.   " Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad, Nincs felettünk hatalma a sírnak. Örök az arcod, nem száll el a szavad, Minden mosolyod a lelkemben marad! "   " Ne sírj, Anya, hisz én még most is Szeretlek! Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek! Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett, Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted! Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek! Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled! Isten visszahívott, mert nem készültem még fel, Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel! De ne sírj, Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el, Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel! Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek, Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek! Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed, Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet! Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek, Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek! "   „A halál nem jelent semmit Csupán átmentem, a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . . csak mert a szemed most nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép gyöngéd szeretetem. Kérlek, légy szíves. . . . ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. . . . ”

Fénylő csillagok  . . . ott él , ki elment, de soha el nem hagyott. . . ♥ ♥ ♥ Angyal voltál, mindenki szeretett, Angyal lettél senki sem feledett. . . . . Egy ember aki tiszta szívből szeretett és tiszta szívemből szerettem. . . . . . . SZERETEM! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! Soha, de soha nem lesz senkinek ilyen anyukája! ! ! ! ! Mindig mindenkihez volt kedves szava, mindenki szerette! ! ! ! Ha mindenkinek ilyen anyukája lenne, nem lenne  gond a világon! ! ! ! Meghalt 52 évesen hosszú szenvedés után. . . . Soha nem volt semmilyen káros szenvedélye, csak szeretni másokat:(És ezt érdemeltük. . . . Számunkra örökre itt maradsz! ! ! Meghaltál hogy bennünk élj tovább♥Má r nem félünk a haláltól, mert tudjuk hogy ott leszel velünk újra! ANNYIRA SZERETÜNK! ! ! ! ! ! ! ! ! ! De még mindig nem hiszem el hogy nekem nincs anyukám! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! ! Üres lett az élet nélküled és az is marad :(Még mindig téged szeretlek a legjobban a világon és ez így is marad ♥ Zsuzsika, Ancsa, mama kicsi kincse :Noel, Pityu, Erzsi, édesanyád♥ ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ;, Lalika♥,     " Adhat Isten néked kincset, gazdagságot, Rubintokat és gyémántot, márvány palotát, Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer, Csak egyet nem adhat kétszer, Édes jó anyát. " Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Simogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tőled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.

Nevessetek és gondoljatok rám, hiszen én itt vagyok veletek, csak én az út másik oldalán. Nagyon akartam élni még, Érezni szívetek melegét. Nem adta a sors nekem, Elvámolta az életem. Búcsú nélkül kellett elmennem, Őrizzetek szívetekben. _______________ _______________ Köszönjünk, hogy éltél és minket szerettél, nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél. Szívünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk, felnézünk az égre. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban. De ha már abban nem, legalább a csodában. Nem haltál meg, csak álmodni mentél.

 http://www. youtube. com/watch? v=1BK- X8tiGQs

 

"Senki nem hal meg igazán, míg emlékszünk rá"

Meleg szívű ember, kíváló pedagógus, jó testvér, nagyszerű anya és csodálatos nagymama volt. Halálának hetedik évfordulóján kedves személyére emlékezve gyújtunk gyertyát

Csak a jók mennek el, ők hagynak el. . . Álmodtunk egy öregkort, csodásat, és szépet, De a kegyetlen valóság mindent összetépett. Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban, De leginkább a csodában. Csoda volt, hogy éltél, és minket szerettél. Nem haltál meg, csak álmodni mentél. . .

 

Itt kellett hagynia minket egy felelőtlen ember (? ) miatt! Itt kellett hagynia szerető feleségét, de mindenek előtt a kisfiát! A kisfiú rajongva szerette őt, szinte remegve várta minden nap, hogy az apja hazaérkezzen. . . ma is. . . de nem jött. . . és már soha többé nem is fog. Elvesztettünk egy tiszta szívű, remek embert ki csak a családjáért élt! Elvesztettünk egy családtagot kit mindenki szeretett! Nyugodj békében Lackó! Ma este mikor eljöttünk tőlük, megcsörrent az anyukája telefonja, ere a kisfiú azt mondta:" - Biztos apa az. . . szól, hogy feléledt. . . "