24 éves korában tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk. . Itt hagyta szeretteit, akik soha nem feledik őt. :( Szeretetre méltó gyerek volt. Nyugodj Békében! Örökké szeretni fogunk!

    BENNED ÉLEK Amikor árnyamat felissza a nap, Keress meg engem a nagy fák alatt, A hulló levelek mesélnek neked, Amikor majd én már nem leszek. Látni fogsz és hallod a hangomat, Símogasd meg majd akkor az arcomat, Mert általad, benned élek tovább, Én sem élhetnék ha te nem volnál, De amíg te élsz én is itt leszek, Mindent itt hagyok, semmit nem viszek, Tied marad az ölelés, tied a szívem, Ezt nem veheti el tőled már senki sem, És a szemedet majd bármikor behunyod, Mint a mesében én azonnal itt vagyok, És vigyázok rád amíg van benned élet, Mert amióta nem vagyok, már benned élek.       / Grigo Zoltán/ "Ott vagy most már, ahol senki se lát.  Ott vagy most már, ahol semmi se fáj.  Ott vagy ahol már nincsenek kérdések.  Ami utánad maradt színtiszta érzések.    Gondolatban sírodnál, suttogom a neved.  Gondolatban sírodnál, megfogom a kezed.  Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem.  És Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem.    S ha majd én is egyszer lecsukom a szemem.  Ne fájjon már semmi, csak Te legyél ott velem.  Ne sírjon az, ki akkor nem jöhet még velem,  Mert aki utánam jön, annak majd én nyújtom a kezem. "    "Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél,   Nem hagytál itt minket csak álmodni mentél.   Szívünkben itt él emléked örökre,   Ha látni akarunk, felnézünk az égre.   Csillagok útján utazol tovább,   Ott várj ránk, ha a mi időnk is lejár. "      Ne sírj, mert szeretsz engem!  A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . csak mert a szemed nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg is fogod találni a lelkemet, és benne egész letisztult szép, gyöngéd szeretetemet. Kérlek, légyszíves. . . ha lehet, töröld le könnyeidet és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem.              Szent Ágoston