Sajnos ,fáradtan autóbelesetet szenvedett.

Drága fiam emlèkère,

Ne sírj, Anya, hisz még most is Szeretlek! Téged választottalak, várj rám, s újra megkereslek! Siettem hozzád, de nekem más út rendeltetett, Én magam vállaltam, de ott tartott szereteted! Anya, nagyon szerettelek, s még most is szeretlek! Bocsáss meg, de utam eddig tartott, nem lehetek veled! Isten visszahívott, mert nem készültem még fel, Ez neked nagyon fáj, szíved tele keserűséggel! De ne sírj Anya! Ugye érzed, hogy nem hagytalak el, Szólíts bátran, keress! Szállj hozzám lelkeddel! Letörlöm könnyed, vigyázok rád, magammal repítelek, Hogy lásd, én itt boldog vagyok, és mennyire szeretlek! Ne sírj Anya, ha hiányzom, csak hívj, hunyd le szemed, Én szállok hozzád, s ontom beléd szeretetemet! Hogy mindig érezd, míg vissza nem térek, Ne sírj, Anya! Szeress! Csak erre kérlek! "   " Ha meghalok kérlek ne sírj mellettem. Légy boldog és élj tovább békében helyettem. Ne gyászolj sokáig, ne légy szomorú sem. Hiszen ha bánatos vagy róssz az nekem. Ne gyere még utánam rád még  vár az élet. Ne add fel miattam az e világi léted. De arra figyelj  , hogy mindig gondolj rám. S tud: fentröl mindig vigyázni fogok rád. Ne gyülölj semmit és senkit halálom miatt. Haragnak utat szíved semmi kép sem nyithat. Vigyázz rájuk, ápold öket kiket szerettem. Most neked kell helyettem! ! ! !  Ha majd egyszer egy hűn szerető szívre vágyol s keresed, de nem mutatja sem közel sem a távol akkor emlékezz rám! ! ! ! ! S jöjj oda ahova temettek mert ott a föld is azt suttogja neked majd: hogy  NAGYON SZERETLEK! ! ! !   "Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen napként az égen nektek ragyogok. Ha szép idő van s kék az ég , jusson eszetekbe a sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sirjatok, innkább a szép dolgokon kacagjatok! ! ! Ha teli hold van az értetek ragyog, s azt jelenti boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen, akkor mondjatok egy imát értem. ! ! ! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. HA RÁM GONDOLTOK SOHA NE SÍRJATOK! ! ! ! HISZ SZÍVETEKBEN JÓ HELYEN VAGYOK ! "        

 

"A búcsúszó mit nem mondtál ki, elmaradt. Elmentél, de gondolatban örökké velünk maradsz." 

Drága szuleink, és testvérunk, akiknek hiánya pótolhatatlan. Szeretettel emlékezunk rájuk a szeretet unnepén!

Bolog születésnapot Papa.... Kemény fagy üti az időt... reszkető holdfény ezüstös térben, zúzmarás lelkek ágak tövében, a lét éppen csak rezdül. Nagy csizmában, ünnepi gúnyában ráncos, görnyedt alak halad tébolyult magányában csendesen... Olykor meg-megáll lehajtott fejjel, kezét kulcsolja megfeszült testtel. Istenem, segíts! Könnyeiben, mint elmosódott lámpás, haldokló csillagszirom, bütykös vén kezével néha egyet elmorzsolva dünnyögött. Mélyről szakadó sóhajával játszik a szél, pengeti a szunnyadó bércek között... A létért küzdő szegénységben életét adja, hogy életben maradhasson gyökerének frissen sarjadt ága. Cudar világ, cudar világ mormogja... miközben lelkének fájdalma hullik gyöngyfényű utakra. Forrás: www.poet.hu Bárcsak azt mondhatnám, hogy elmúlik a fájdalom... de nem múlik el. Viszont könnyebb lesz. (...) Azt hiszem, mindig is fájni fog... de hogy őszinte legyek, nem akarom, hogy a gyász végleg eltűnjön. A fájdalom... azt jelzi, hogy  emlékszem  arra, akit szerettem. A gyász mutatja, hogy még érez a szívem, hogy szerettem. ___________________________________________________________________________________________    Lépteim hordják az évek súlyát, szívem már tudja, mit szemem nem lát. Hajnalon, nappalon, éjszakán át, megyek csak egyre tovább... mindenen át. _______________________________________________________________  Most tegyetek félre minden könnyet, minden bánatot, hogy szép legyen Istenáldott Karácsonyotok, hiszen a szeretet ünnepén nem valók a könnyek, mert hinni kell, kik elmentek, mind-mind hazajönnek. Hazajönnek, megölelnek, s megcsókolnak minket, akármilyen messze is van, amerre ők mentek, mert Karácsonykor, minden földi szívben újra élednek azok a csillagfényű szívek melyek értünk véreztek. Ha látják fenn, hogy fájdalmunkban titkon könnyezünk, s nem leljük e világban nélkülük helyünk, akkor ők is mind-mind úgy érzik, hogy a mennyei világ sem adhat számukra lelki megnyugvást. Habos felhők mögül vigyáz rám egy angyal, ha szomorú vagyok, gyakran megvigasztal. Éppen úgy, mint egykor, mikor gyermek voltam, mikor látott engem bánatosan, szótlan.Ő már felköltözött távoli mennyekbe, én meg azért mászom dombokra, hegyekbe, hogy közelebb legyek gyönyörű szívéhez, s elmondjam az enyém, nélküle mit érez.Elmondhassam neki, mennyire hiányzik, mikor rágondolok, szemem könnyben ázik. Bárcsak itt lehetne, örömmel ölelném, elszállt gyermekkorom mellette meglelném.Hiányzik jó lelke, melyből öröm áradt, a két szorgos keze, mely el sose fáradt. Halványkék szeme, mely óhajom leste, mesemondó hangja, ha eljött az este.Ha eljön az este, csillagokra nézek, sok régi emléket sorra felidézek, és amikor végre rám talál az álom őt abban mindig megtalálom. Boldog szülinapot! Már minden helyen kerestelek, ahol nem vagy, csak azt a helyet nem találom, ahol vagy. Csak azt tudom, hogy ott vagy, ahol én nem vagyok. De hol vagyok én? Azt kívánom, bár itt lennél, hogy megmondd. Esetleg ha nagyon-nagyon erősen kívánnám, akkor itt lennél? _________________________________________________________________________________________   "Kérlek hozd vissza, csak egy kósza pillanatra, Mert azt akarom hinni, hogy talán itt maradna. Kérlek hozd vissza, csak hogy átöleljem még egyszer, Mert azt akarom hinni, hogy majd ettől ébred fel." _____________________________________________________________  Valakit, valamit szeretni kell. Istent, szülőföldet, hazát. Kinek lelkében nincs szeretet: Az élete csupa pusztaság. Valakit, valamit szeretni kell. Nyíló virágot, kék eget, Minden koldusnál százszor koldusabb, Ki senkit, semmit nem szeret. Valakit, valamit szeretni kell. Jók vagyunk, ha szeretünk. Az Isten a szeretet tüzét Szövet nélkül adta nekünk. Valakit, valamit szeretni kell. Hogy szívünk boldogabb legyen, Kivert kutyánál is gazdátlanabb Az ember, hogyha szívtelen. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyűlöl. __________________________________________________________________   Álmomban csendesen mellém ültél, Kezed arcomhoz ért. Meleg érintésed átjárta lelkem, és éreztem, élsz. Érintésed, hangod kisérte, kedves szavaid virág kiszorút fontak vérző szívemre. Kincsem voltál, válaszoltam neked, a legnagyobbat kaptam, a te lelked. Szólt válaszom, s e kép köddé vált,  s míg szemem követni tudta, Ajándékom feléd szállt. Az örökkön örökké tartó szeretetem.  

"Köszönjük neked, Uram, hogy Ő a miénk volt és az is marad, mert aki él szeretettel szívében, az nem hal meg,csak távol van...\" (Augustinus)

"Drága Édesapám, ki már nem lehetsz velem,  Arra kérlek, mégis fogd a két kezem.  Messzi távolból vigyázó szemeid vesd le néha rám,  Ó bárcsak minden gondomat, örömömet még elmondhatnám.   Hiányzol nagyon, s mit nem mondtam ki soha még,  Szerettelek, szeretlek, hiányod bennem mardosva ég.  Ha majd egyszer, eljön az idő, s újra láthatlak Téged,  Átölellek, hogy hallhassam minden szívverésed."       "Édesapám elment, örök álomra tért, nem aggódik többet szeretett lányáért.  Könny hullik szememből, a fájdalom könnye, szívemben örök lesz drága emléke!"

Korházi ápoló nő vólt, kaposvári Korházban.   Sokáig dolgozott a gégészeten. Barna, vékony közvetlen személyiség vólt.   Munkályát, nagyon szerette.     Nyugodjon békében. .

Felejthetetlen kollégánk emlékére.

Számunkra Te sohasem leszel halott, Örökké élni fogsz mint a csillagok, Drága jó szívét, két dolgos kezét áld meg Atyám s mi köszönjük, hogy Ő lehetett a mi ÉDESANYÁNK.