Nyugodj békében!

Gálházi István bűvész alapította 1971 szeptemberében a Corodini Bűvész Klubot. Egész életét a bűvészet fennmaradásának szentelte. Sok mai bűvész neki köszönheti, hogy felfigyeltek rá, külföldi versenyeket nyertek és biztos megélhetésük volt a magyar kultúráli s élet 2006. körüli teljes széteséséig. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a magyar bűvészvilágot.

 

 

,, Bennünk él egy arc és egy meleg tekintet. Egy simogató kéz, egy sóhaj, egy lehelet. Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet. Amit tőlünk, senki soha el nemvehet. Te a jóságodat kétmarékkal szórtad, Önzetlenül adtad jónak és rossznak. Mindíg egy célod volt a családodért élni, Ezt csak a halál tudta széttépni. Míg köztünk voltál mi nagyon szerettünk HIÁNYZOL NAGYON SOHA NEM FELEDÜNK, ,

Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom. . . Nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz. Nincs annál kegyetlenebb dolog a világon.

A férjért, apáért!

Szeretett testvéremért égjenek a lángok, soha nem feledünk. Nagyon hiányzol!

 Egy csodálatos ember volt! Jó Ferj, Kivalo apa, Nagyszerű gyermek, Szuper barát!

Autóbalesteben halt meg 2006- ban az Öcsém, nagyon szerettem és nagyon hiányzik. Eltelt négy év, de a fájdalom nem múlik. Sokat gondolok Rá. Nyugodjon békében, az angyalok vigyáznak már rá.

 

 

" „A halál nem jelent semmit Csupán átmentem, a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . . csak mert a szemed most nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép gyöngéd szeretetem. Kérlek, légy szíves. . . . ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. . . . ”"    Szent Ágoston