Szabolcsik Andrea 19 éves sajóvámosi fiatal lány, aki 2013. március 11. - én tűnt el.    

 

" Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, Nem hagytál itt minket, csak álmodni mentél, Szívünkben itt él emléked örökre, Ha látni akarunk, felnézünk az égre. "

    "Ne jöjj el sírva síromig Nem fekszem itt, nem vagyok itt. Ezer fúvó szélben lakom, Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, s minden, számodra kedves dolog. Síromnál sírva meg ne állj, Nem vagyok itt. . . Nincs is halál! " (Mary E. Frye)

Hiányzol nagyon nagyon szerelmem

 

hatalmas szívvel szeretet mindenkin segített nagyon jó lelkű ember volt sokan szerették! ! ! Én személy szerint nagyon imádtam és még most is imádom de sajnos ezt már nem mondhatom el neki hiányzol nagyon drága édesanyám! ! ! !     "Más világ most ahol él, Más a szó és más a fény. Tavasz nyár  ősz és tél. Nélküle fúj már itt a szél. Mint mikor gyermekek sírnak, Ha éjjel rossz álmot látnak, Belül úgy izzik a bánat. Az emlékek csöndben fájnak. Égi könnycsepp mond meg Neki hogy szeretjük, És amíg élünk el nem felejtjük! ! ! "

 

Drága pici gyermek.

Ne fájjon Nektek,hogy már nem vagyok Hiszen Napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha Rám gondoltok , soha ne sírjatok Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van az értetek ragyog, S azt jelenti,hogy boldog vagyok. Ha hullócsillag száll az éjféli égen Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, hogy boldog lehessen szívetek. Ha Rám gondoltok soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok...