Szerető apa, férj, nagypapa. A családjáért élt, a tágabb családra is mindig volt figyelme, energiája. Gondoskodó természet volt. Nagymamám nővérének egyetlen fia, édesanyját is, míg ő élt, odaadó szeretettel vette körül. Mindig igyekezett összetartani a családot. Sikeres idegenvezető, tanár volt, kultúrdiplomataként is tevékenykedett 4 évet Washingtonban. A Sárospataki Református Kollégium Alapítvány alapító tagja volt. Imádta feleségét, Emesét, akivel több mint 50 évig éltek szerető házasságban. Emese halálát követően egy héttel Csaba követte őt a túlvilágra. Immár újból egyűtt van Emeséjével, édesanyjával, nagymamámmal, és mindazokkal, akik már eltávoztak a családunkból. Békesség a lelkének!

Sajnos túl korán kellett távoznod közülünk. Sport emberként mindig benned volt a küzdés és a győzni akarás, amit számtalanszor meg is nyertél!  Hosszan tartó súlyos betegséged ideje alatt is, az utolsó napig nem adtad fel! Néhány nappal korábban, még azt mondtad nekem, hogy "KITARTOK A VÉGSŐKIG "! Hihetetlen élniakarásoddal végig bíztál az állapotod javulásában, igazi hősként kűzdöttél ezért minden egyes nap.  Most elmentél, de emléked örökre velem marad!  Anna "Ezeregy éjszaka nélküle,mintha mesébe lennék, S nem hiszem el,hogy,,Őmár csak emlék! Feltör az elmémbe,egy régi emlék. De jó is lenne,ha én is a mesébe lennék. Ülök a szobámban,Te vagy mellettem,  Fogod a kezem,csókolsz hevesen. Ez csak egy álom,az ezeregy éjszaka? Egy érzés talán,mi eszembe jutott? De nem!! A valóság tör rám újra! Szeretném a kezedet fogni, újra és újra! Ezeregy éjszaka,mintha mesébe lennék, Úgy tör rám újra,ezer és ezer emlék! De nem mese ez,ez igaz valóság, És ,,tecsak egy emlék vagy,nem a valóság! Szabad vagy,nincsen már kötelék, Nem maradt más,csak az emlék! Egy emlék vagy,mely örökre szívemben él!!" Anna 

" Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok. Hiszen napként az égen Nektek ragyogok! Ha szép idő van, s kék az ég. Jusson eszetekbe a sok szép emlék! Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, Inkább a szép dolgokon kacagjatok! Ha telihold van az értetek ragyog. S azt jelenti, hogy boldog vagyok! Ha hullócsillag száll az éjféli égen, Akkor mondjatok egy imát értem! Én is imát mondok majd értetek, Hogy boldog lehessen szívetek! Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok, Hiszen a szívetekben jó helyen vagyok! "

  Tudom, hogy nem a gyertya számít, és nem írok közhelyeket sem. Úgyis tudod, mire gondolok. . .   Köszönöm, hogy a barátod lehettem   Évy- baby     "„A halál nem jelent semmit Csupán átmentem, a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . . csak mert a szemed most nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép gyöngéd szeretetem. Kérlek, légy szíves. . . . ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. . . . ”"

" Élete nem volt más, csak munka és fájdalom, örök álmát őrizze béke és nyugalom. "

Életének 65. évében súlyos betegség következtében váratlanul elhunyt Banka Emánuel, a Jászárokszállás i Önkéntes Tűzoltóság elnöke, Jászárokszállás Város Önkéntes Tűzoltó Egyesületének alelnöke, aki egyben a Magyar Tűzoltó Szövetség alelnöki tisztét is betöltötte. Emléke örökre szívünkben él!

A valaha élt legjobb szívű, legkedvesebb, legsegítőkészebb ember volt. Fájó szívvel búcsúzunk. Szívünkben örökké élni fogsz!   " Elmegyek, mert el kell mennem. Az elválás nagyon nehéz, belátom! Szólítottak, nincs mit tennem, Isten veled földi élet, s családom! Elmegyek, mert el kell mennem. Hogy elköszönni sem tudtam, sajnálom. Tudjátok, kiket szerettem, a síron túl is örökké imádom! Elmegyek, mert el kell mennem. Vár rám az ismeretlen, hosszú álom. Míg éltem szívem és lelkem Nektek adtam, hát ne fájjon halálom. "    

Mama, hát itt hagytál engem. Itt hagytál a nagyvilágban, a sok törődés és szeretet most mind porrá válik, mert nem vagy itt velem. Kislányként azt hittem, hogy örökké élsz, hisz a jó emberek velünk maradnak. De rájöttem, hogy tévedtem, mert itt hagytál engem. Fájdalmam elmondhatatlan, mert a szívemből letörött egy darab, amit senki sem pótolhat. Ha lenne még egy napom, elmondanám neked, mennyire hiányzol mióta nem vagy velem. Sírni támad kedvem ha arra gondolok, hogy búcsú nélkül mentél el, s a kezem többé nem fogod. Most felnézek és kinyitom az eget, még csak egy percre, hogy elmondhassam neked, hogy megnyugtassalak nem vagyok árva, mert itt vagy velem a szívembe zárva s most én őrizlek, védelek, míg felettem is elszállnak az évek, s mielőtt, bezárulna az ég, még két szót felkiálltanék, mit, ritkán mondtam, azután engedlek. Mama nagyon szeretlek. Semmi sem égeti úgy a szívet, mint az üresség, ha valakit elveszítünk, mielőtt igazán ráébrednénk, mennyit jelentett nekünk.

"Ne búsúljatok. Nekem már nem fáj semmi. Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni."

  A BÁDOGEMBER. . . . .