A MI DRÁGA TATIKÁNK MINDÍG VIDÁM TERMÉSZETŰ VOLT. SOKAN ISMERTÉK, HISZ LAKODALMAKBAN ZENÉLT A HARMÓNIKÁJÁVAL. IDŐSEBB KORÁBAN SZINTETIZÁTOROZ OTT IS.  MIKOR KISSEBBEK VOLTUNK, ÚGY SZERETTÜK HALLGATNI, AMIKOR CSAK ÚGY NEKÜNK HARMÓNIKÁZOTT  ÉS UTÁNNA  MINDÍG MEGENGEDTE, HOGY MI IS KIPRÓBÁLHASSUK  A HANGSZEREIT. . . (PEDIG, AKKOR MI MÉG CSAK EL SEM BÍRTUK SZINTE A HARMÓNIKÁT) .    BÁRCSAK MÉG MA IS TANÍTANA MINKET  JÁTSZANI RAJTA! SOHA ELNEM MÚLÓ FÁJDALOMMAL EMLÉKEZÜNK RÁ.   Sosem  múló  fájdalommal  emlékezünk  drága  tatikámra. . .   2014 nov. 1- én. Halálának   10.    évfordulóján  fájó szívvel  emlékezünk  rá! ! !        (2004- 2014)

Ő az én drága Kisfiam "Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk Enyhiti hiányát, ha álmunkba látjuk Az ész megérti, de a sziv soha Ha egyszer majd mi is elmegyünk ahol Ő van oda Az élet múlik de akit szeretünk végéig könnyes szemmel emlékezünk"

 

 

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. " (Jókai Mór )

Földre szált Tündér volt! ! ! ! Sajnos hamar itt hagyott bennünket! :( :( :(

Megpihent a lejobb Mama, Dédmama, Ükmama ! Te voltál a mi védöangyalunk, most már Rád is az angyalok vigyáznak! ! Nyugodj Békében! Szeretlek nagyon!                                                                                                                              Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz mér nekünk szerető sziveddel. De egy könnycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég és bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telnek a hónapok, múlnak az évek szívből szeretünk és nem feledünk Téged!

 "A múltba vissza nézve valami fáj, valakit keresünk, aki nincsen már"

Drága Édesanyánk! Bársonyos szavaid szállnak felém, feltörnek belőlem emlékeim, fájó szívem ÉRTED majd meghasad, nincs is tán nálam boldogtalanabb! ! ! Mikor gyermek voltam fogtad kezem, sokszor RÁM szóltál, hogy csend legyen, szívembe hasít, most a néma csend, DRÁGA ANYÁM hosszú útra ment! ! ! Az égen nézem libbenő fátylát, körülötte jó tündérek táncát, szeme csücskében mosolyát látom, kezem az égre kérőn kitárom. Kavargó felhők közt kereslek TÉGED, emlékszem mikor tőlem azt kérted, könnyeinket ne hullajtsuk érted, hamvaidat adjuk át a szélnek. Mindent átjár a gyertya illata, innen már nem jöhetsz VELEM haza! ! ! Magammal viszem az emlékeket, DRÁGA ANYÁM ! ! ISTEN LEGYEN VELED ! ! ! Emléked örökre megőrizzük: Éva, Hugi, Edit, Vera