Váratlanúl s túl korán lett vége. Bután bízva hittünk a csodába. Nem tudom hogyan mondjam el, a fájdalmat ezernyi eső se mossa el. Kórházi berkekben (Sztár betegnek hívták) stb. . . . Emléked örökké él bennem, hisz nagyon szerettelek. (egy életen át) . . . . . . APUCIM. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Elment, mielőtt megérkezett volna. . .

 

KisCsillag született fenn az égen, hogy onnan figyeljen minket. Mostmár Ő vigyáz ránk nappalokon és éjszakákon át.

Hiányoztok, nyugodjatok békében.

Sem emlék, sem varázslat                                                                                                                                                                                                      Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,  mint alma magházában a négerbarna mag,  és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,  mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.  De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,  hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,  kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,  annak szép, könnyüléptű szívében megterem  az érett és tűnődő kevésszavú alázat,  az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,  az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.  Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,  merengj el hát egy percre e gazdag életen;  szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,  a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,  az új falak tövében felhangzik majd szavam;  magamban élem át már mindazt, mi hátravan,  nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem  sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;  ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.  Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –  talán most senki sincs. Radnòti Miklòs https://youtu.be/rBqka5E9k7U

"Nincs hazatérés többé Mikor útra keltem, még nem tudtam, hogy ez volt az utolsó utam. Nem térek hozzátok vissza, többé soha, hogy sorsom velem ily mostoha. Hisz még fiatal vagyok, élni akartam még, ez a szörnyű baleset miért pont engem ért? Ámokfutók áldozata lettem Én, kik felelőssé váltak rövid életemért. Kedves Szeretteimtől is már innen búcsúzom, fájdalmatokat még csak enyhíteni sem tudom. Nincs már alkalmam megköszönni nektek, azt a sok jót , mérhetetlen szereteteket. Ne búsuljatok. Nekem már nem fáj semmi., Ha eljön az este, csillagként tudok Nektek üzenni. Tekintsetek fel az égre, ott fogok ragyogni, szívetek egy darabja voltam, mit nem lehet pótolni.Nyugodj Békében Drága kicsilány :((((( 

Szeretett férjem emlékére ! Hiányod fájdalma sohasem múlik ! Nagyon szeretlek míg élek !   "Volt egyszer egy mese, nem mondták el végig, nem jutottak tovább, csak a közepéig,   Beleszólt a végzett ebbe a mesébe, amikor a legszebb volt, akkor hagyták félbe. . . "   "Még most is hallom a hangodat érzem kezed, hogy most is simogat"     „A halál nem jelent semmit Csupán átmentem, a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod, nevessünk együtt, mint mindig tettük. Gondolj rám, kérj, mosolyogj rám, szólíts. Hangozzék a nevem a házunkban, ahogy mindig is hallható volt. Ne árnyékolja be távolságtartó pátosz. Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül. . . . csak mert a szemed most nem lát. . . Nem vagyok messze, ne gondold. Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult szép gyöngéd szeretetem. Kérlek, légy szíves. . . . ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz engem. . . . ”"  

-