Lelked remélem békére talált, S Te már a mennyből vigyázol majd Ránk! Soha nem felejtünk szívünkben szeretünk. Rád Örökkön-Örökké emlékezünk!!

    "Ülj le egy percre, s gyújts egy gyertyát, Gondolj most arra, ki fentről vigyáz rád. A halállal a létnek nem szakad vége, Emlékezz Rá, s veled marad örökre. "   "Nem vársz már minket ragyogó szemekkel,   nem örülsz már nekünk szerető szíveddel.   De egy könnycsepp szemünkben Érted él,   egy gyertya az asztalon Érted ég.   S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet,   amit tőlünk soha senki el nem vehet.   Telhetnek hónapok, múlhatnak évek,   szívből szeretünk s nem feledünk Téged. "

Örökké velünk leszel....

Kiváló autószerelő volt, mint vállalkozó, 0- 24- ben állt mindenki rendelkezésére. Hirtelen ragadta el a halál, szívinfarktust kapott 58 évesen, 34 év házasságát és két fiát, Ricsit (32) és Dávidot (25) hagyta itt. Emléke szívünkben örökké él. Szerető Családja, Nővére és Ikertestvére és családjuk gyászolja. Nyugodj békében.                                         "Gondolatban sírodnál, suttogom a neved, gondolatban sírodnál, megfogom a kezed. Gondolatban azt kívánom, hogy legyél itt velem, és Te ott vagy, mert érzem, hogy szorítod a kezem. ) : örökké szerető feleséged

 

Emlékedet örökre megőrizzük, még mindig fájó szívvel gondolunk rád. Szinte el sem hiszem, hogy , ár több mint egy éve elmentél. Te voltál életem legjobb, s egyetlen barátnője. Ha látsz onnét fentről kérlek küldj valami jelet. Drága barátnőd Erzsi

 

Bordák tanár úr

Kézbesítő volt a hartai postán.

Borzasztónak érzem most az örökre elválás pillanatát. Borzasztóbbnak minden halálnál. Az igazi halál mindent lezár, mindennek villámgyorsan vége van - de örökre elbúcsúzni annyi, mintha ennek a pillanatnyi pillanatnak jéghideg rémsége ott maradna utolsó percünkig az élő szívbe szúrva.. Szeretünk édesapám míg világ a világ.. 🙏🖤😭

A börgöndi vasúti átjáróban vonatbaleset áldozata lett. A csillagod ragyog még, otthona a messzeség Itt vagy a szívünkben velünk, örökké szeretünk A csillagod ragyog még, a fénye álomszép, ha hallom a hangodat, még mindig hívogat, a csillagod ragyog még! ! ! ! !        Ha veszítettél már el valakit, tudod, hogy a vesztés pillanatában szeretted a legjobban és a legigazabban. Amikor szembesültél azzal, hogy "nincs" . Amikor a sors letépi rólunk azt, akit szeretünk, s ott maradunk kifosztva, egyedül - a hiány ban döbbenünk rá, mennyire szerettük. Utólag. És jönnek az emlékek: a közönyös hétköznapok, a szürke reggelek, a fáradt fölkelések, a rosszkedvű morgások, veszekedések, összezördülések, a kellemetlen esték, amikor nem történt semmi, csak ültetek egymás mellett, üresen - a hiány fájdalmas érzésével visszanézve villámfényben látod meg a múltadat, s azt kiáltod: - Milyen hülye voltam! Nem láttam, milyen kincset szórok szét minden percben és órában! . . . Bár akkor tudtam volna, amit most tudok: hogy ajándék volt vele az élet! Bár visszatérhetne, akár csak egyetlen percre is! Másképp szólnék hozzá? Másképp látnám, másképp ölelném. . . És elmondanám neki azt, hogy. . . Mit is? . . . Amit nem lehet elmondani.  

Juhász Gyula: Consolatio  Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.   Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren.   Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.  

 Nyugszik a szív, mely értünk dobogott,   Pihen a kéz mely értünk dolgozott, de Te  számunkra  sosem leszel halott,  szívünkben örökké  élni  fogsz,  mint  a  csillagok.     Hirtelen  halálod  felfoghatatlan,  érthetetlen,  és  drámai. Egy  szerető férj, drága édesapa, nagyapa, testvér, rokon, barát, egy családjáért dolgozó, segítő, őszinte  mindenki "Zolikája" voltál. Soha el nem múló fájdalommal emlékezünk. Nyugodj  békében drága életem, örökké szerető feleséged  Ibolya