Én vagyok a szelíd őszi eső. Ne állj zokogva síromnál;  Nem vagyok ott.   Nem alszom.   De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.   Én vagyok a gyémánt csillogás a havon.   Én vagyok a napfény az érett gabonán.   Én vagyok a szelíd őszi eső, amikor felébreszt a reggeli zsivaj,   Ott vagyok minden hangban veled,   A csendesen köröző madár szavában, de én  vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.   Ne állj hát zokogva síromnál;  Nem vagyok ott.   Nem haltam meg.

Fájó szível búcsúzunk Tőled Anyu! Őszinte részvétünk Zsolti! ! Egy volt munkatárs.

                  "Emléke él, és élni fog amíg a szívem a földön dobog. Őrzöm a képét, a mosolyát a hangját a gesztusait. Őrzöm a mozdulatait, mely bennem él a mai napig. Őrzöm a felém közvetített gondolatait a nekem elsuttogott szavait. Mert nem halt meg Ő még mindég él nekem, csak messze távozott, hol meg nem érinthetem. Szerető férj voltál, drága édesapa, bánatos családodnak mostantól őrangyala. "

 

 

Tiszteltelek, becsültelek, példaértékű életutad volt, nagyon szerettelek. Örökké hiányozni fogsz! ! !

Drága Nagymamám! Nyugodj békében! Unokád:Erzsike

"Nem vársz már minket ragyogó szemekkel nem örülsz már nekünk szerető szíveddel. De egy könycsepp szemünkben Érted él egy gyertya az asztalon Érted ég S bennünk él egy arc, egy végtelen szeretet amit tőlünk soha senki el nem vehet. Telhetnek hónapok, múlhatnak évek szívből szeretünk s nem feldünk téged. " Kibédi Ervin

A Világ legszerethetőbb , legodaadóbb Férje, Édesapja, Nagypapája, aki hosszú szenvedés után 2012. február 9- én este fájdalmaira enyhülést talált. Hiányát senki és semmi nem pótolhatja soha. . .   Halála mindenkit megdöbbentett, nagyon sokan szerették,  ismerték.  Hiánya hatalmas űrt jelent a családban, környezetében.     Bárki bizalommal fordulhatott Hozzá, hatalmas szíve volt, mindenkinek csak segített!    Hiánya SOHA BE NEM GYÓGYULÓ SEBKÉNT MARDOSSA SZÍVÜNKET. . . . . CSAK A VISZONTLÁTÁS LEHET RÁ A GYÓGYÍR " Véget ért szenvedésed, Szívedben nyugalom. A miénkben, kik ittmaradtunk, El nem múló fájdalom. "

özv. Burka Gáborné " Volt egy angyal, itt élt köztünk óvott, védett, felnevelt. Boldogságban éltünk együtt, békességben, szelíden. Mikor sírtam Ő vígasztalt és a bánat tovaszállt. Isten mondd meg, mért pont engem hagyott így el a Mamám? ? ! ! " Hiányzol Mamii! !

Édesapánk Csákberényben élt, a vértes lábánál. Erdész volt, egy nagyon jó és talpig becsületes EMBER!   Nagyon hiányzik!

Ő volt Minden. . . Jóság, szépség, szelídség, otthon, segítség, gondoskodás, szeretet, önfeláldozás. . . A legjobb. . . Feleség, Anya, Nagymama, Dédi. . . Elindult, hogy megkeresse az Ő nagy szerelmét, aki öt hónapja előre ment, hogy egy csodálatos helyen újra együtt lehessenek. . . Örökkön- örökké. . .