Ádám a Vésztői Kis Bálint Református Általános Iskolába járt majd a Mezőberényi Petőfi Sándor Evengélikus Gimnáziumban folytatta a tanulmányait az Arany János Tehetséggondozó Programban. Mindenki szerette, sok barátja volt. Emléke örökre szívünkben él. "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,  Hiába szállnak árnyak, álmok, évek..." (Juhász Gyula) "A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el  A csend beszél tovább, helyettem Ő énekel  El búcsúzom, de ott leszek ahol a szél zúg, a nap nevet El búcsúzom, de itt marad, Belőlem néhány pillanat..." Republic - A csend beszél tovább 

Anyósom emlékére   (Mészárosné Maya) részlet  "Anyám helyet anyám volt, e pici asszony,  Hét gyermeket nevelt, erős, akaratos. Anyósom értük fáradt, nekik adta az életét,  Feláldozta egészségét és mindenét. Izgatottan léptem be házuk ajtaján,  Megismertem új családom, s az új mamám! Morcos arccal méregetett, majd nevetve, Biztatóan, rám mosolygott: ne félj, na gyere! Leányaként szeretett, és támogatott, Mindent mit ő tudott, nekem átadott. Megszerettem én is, egymást támogattuk, Eldőlt akkor mindörökre kapcsolatunk. Imádta az unokáit, gyerekeit, Játszotta az élet szabta szerepeit. Anya volt, és anyós, nagymama ha kellett, Mindenkire árasztott ő szeretetet. Tudtuk, hogy egyszer majd élete megszakad, Mégis váratlan volt, mikor eljött a nap. Álltunk csak fölötte, némán és szótlanul, Drága Mama, pihenj, bár sírunk, de jól vagyunk!"    

Vörös Judit: Anyámnál Talpam alatt megroppan a kavics, előttem néma a sírhalom... Gyertyáknak fénye most mennyekig ér, szorítja torkom a fájdalom. Kedves, jó anyám sóhaját hallom, lágy keze érinti arcomat, emléke izzik, könnyeket indít, idézve régi, szép napokat. Virágot hoztam, s temérdek hálát. Hiányzik nagyon, szeretem én... Emléke lángja, fájó szívemben időkön túl is örökké él. (Èdesanyám, örökké a szívemben élsz! Lányod, Gabi)

A Fiam. Szeretet turázni,bringázni,rajzolni. "Kűzdöttél,de már nem lehet a csend ölel át és a szeretet. Csak az hal meg, akit elfelejtenek örökké él akit nagyon szerettek,,/Tóth Árpád/

A végsőkig küzdött. Utolsó lehelletével is rám gondolt. "Ha te feladod most - mondta - az én erőfeszítéseim hiábavalóak voltak. " Nem adom fel, ígérem anya. 

Utánozhatatlan , megismételhetetlen , örök

Lám ennyi az élet, gondoltad-e, Egy pillanat és mindennek vége,  Még szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.  Maradt a nagy bánat,  Egy csendes sírhalim,  Szerető szívekben örök gyász és fájdalom! 😪😪😪 Drága Ágikám! ❤️❤️❤️ Köszönöm, hogy megismerhettelek és ennek már 61 éve, hogy elmúlt. Csodás négy évet töltöttünk el a gimiben. Az élet szétszórt bennünket, ám 11 éve ismét egymásra találtunk Anikó és Béla társaságában.. Azt követően minden hónapban találkoztunk és mindig volt miről beszélgetni, felejthetetlen, vidám és jókedvben eltöltött napok voltak ezek. Sajnos a COVID közbeszólt és két éve ezek a találkozások már elmaradtak, bár telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mélységesen fáj, hogy elveszítetttünk.  Mindig örök Barátnőnk maradsz, a kedves, vidám, segítőkész Ági, akiért most nagyon fáj a szívünk.  Találd meg a nyugalmat, békét és gyógyulj végtelen utadon! 😪😪😪 Nagyon szeretünk Ági, örökre a szívünkben maradsz! ❣️❣️❣️

A halál nem jelent semmit Csupán átmentem  másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok, és te is önmagad vagy. Akik egymáséi voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts,azon a néven, ahogy mindíg hívtál. Beszélj velem, ahogy mindíg szoktál, ne keress új szavakat. Ne fordulj felém ünnepélyes, szomorú arccal, folytasd kacagásod,nevessünk együtt, mint mindig tettük! Gondolj rám,kérj,mosolyogj rám, szólíts! Hangozzék a nevem a házukban, ahogy mindig is hallható volt, ne árnyékolja be távolságtartó pátosz! Az élet ma is olyan,mint volt, ma sem más. A fonalat nem vágta el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül.... Csak mert a szemed most nem lát engem, nem vagyok messze,ne gondold. Az út másik oldalán vagyok,lásd,jól van minden. Meg fogod találni a lelkemet és benne egész letisztult, szép,gyengéd szeretetemet. Kérlek, légy szíves...ha lehet töröld le könnyeidet, és ne sírj azért, mert annyira szeretsz....         (Szerető feleséged: Ivett)                             "Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,                               elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..."                                                                                                         " Nagyon akartam élni még,   Élvezni szívetek melegét.   Nem adta a sors nekem,   Elvámolta az életem.   Búcsú nélkül kellett elmennem,   ŐRIZZETEK SZÍVETEKBEN...."    "Megpihen a dolgos jó apai szív, áldás és hála övezi e sírt,   Szerető férj voltál drága édesapa   Bánatos családodnak most az őrangyala"     "Nem haltam meg, csak álmodni mentem, nem hagytam itt senkit, csak előre         mentem"         "A testvérem vagy.    Életem egyik legszebb ajándéka Istentől. Nem tudok veled naponta találkozni,    és a kezedet sem tudom mindig fogni..          De gondolataimból és a szívemből, soha nem foglak elengedni"                                                (Nővéred:Dóra)            "Kérlek hozd vissza,csak egy kósza pillanatra,    Mert azt akarom hinni,hogy talán itt maradna.    Kérlek hozd vissza,csak hogy átöleljem még egyszer,    Mert azt akarom hinni,hogy majd ettől ébred fel!"                           (Anyukád és Apukád)                 

 Anyúkám, Apukám! Tudatom veletek is, hogy Fleischmanné Juli 2019.Október 04 én  91 éves korában meghalt a Pécsi Megyei Kórházban, most már Ő is örök álmában van Beremenden Kereszapi, és Csiki mama mellett. De azt is tudatom veletek, hogy Fleischmann Janika is távozott az örök mezőkre 2022.Január 14 én hajnalban Ő Szigetváron 2022.Január 28 án 15.00 órakor a Kaposvári úton lévő Turbéki temetőben  lett elhelyezve. Mindannyiotokat vegyenek körül az Angyalkák, nyugodjatok békében !

"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott.  Számunkra Te sosem leszel halott.  Örökké élni fogsz, akár a csillagok!" "Véssétek egy szürke kőbe, ezt a kevés pár szót: Élt egyszer egy életvidám, dalos ajkú nótás leány, Kár volt érte, kár volt!"

Nem tudok mit mondani, megszakad a szívem... Elveszteni egy unokatestvért, akivel az utolsó 8 évben szinte összenőttél a tragikusnál is tragikusabb. Még meg kell emészteni, de Drága Gáborom, már most úgy hiányzol. Mi a fenének kellett így sietned??? Te voltál mindig az egyik legkedvesebb rokonom. Szeretlek, amíg világ a világ és még azon is túl. Jó utat, egyszer még találkozunk, addig is legyen neked könnyű a föld! Üvölteni szeretnék bánatomban!