A "Légy jó mindhalálig" egyértelmű megtestesítője volt. Mindig és mindenkihez udvarias,adakozó,segíteni akaróként élt. Családját imádta, feleségéért,gyermekeiért  - még betegsége idején is -  mindent megtett.

Nagy szíve volt...mindig előttem van a mosolya, ahogy megsimogatja a fejem, s amilyen szeretettel beszél a fiairól. Nagyon szerettem, örökké szívemben él! Hiányzik, s mégis vigasztal, hogy tudom, föntről mosolyog ránk! :)

 

A legerősebb és legkitartóbb emberke akit valaha ismertem. Szerintem ezzel nem csak én vagyok egyedül. A kisfiú aki 7 éven át harcolt a Leukémiával, sok csatát nyert, de a háborút sajnos elvesztette. . . . . Nyugodj Békében kicsi Benike!

Nagyon hiányzik a családjának és az ismerőseinek. Gyászolja felesége Eta, lányai Melinda és  Bebi. Emlékét meg őrizzük.

 

A Világ legjobb Édesanyja és Nagymamája!   Örőkké velünk maradsz Mimikém. :)   Szeretünk!  

 

Fájdalmas búcsút veszünk tőle 2015. 09. 21. 11- kor Dombóváron a városi temetőben.

Az én nagymamám, aki okosabb volt sokunknál, dolgozott, harcolt, élt,mégsem volt olyan az élete amit megérdemelt volna

 

  Május 25- én reggel, életének 55. évében tragikus hirtelenséggel támadt betegségben eltávozott közülünk Tímár Gábor, a jászberényi Palotásy János Zeneiskola igazgatója. Személyében kiváló szakembert, lelkiismeretes vezetőt, segítőkész kollégát, egy jó EMBERT veszítettünk. Nyugodjék békében!     "Tímár Gábor személyiségével reprezentálja azt a művészi nyugalmat, tudást és kiegyensúlyozottságot, amely az egész Zeneiskolára, annak pozitív hangulatára és légkörére jellemző. " - 2013. 04. részlet Jászberény Város Zirzen Janka Közoktatási Díj elismerés indoklásából. Egy mondat azok közül, melyek a tágabb környezetének elismerését fejezik ki. Mit mondhatnánk mi, akik vele, mellette, irányítása alatt munkatársként dolgoztunk? Nem vagyunk képesek elfogadni, hogy többé nem lép be az ajtón. Még olyan, mintha csak épp elszaladt volna valahová, de mindjárt itt lesz. Csendesen, bölcsen eligazít, szerényen kér, ahogy mindig is tette. Nem dicsért, természetesnek tartotta, hogy mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint. Amikor versenyről hazatérve örömmel újságoltuk az eredményeket, csak ennyit mondott: „Ügyesek voltatok! ” Amikor elakadtunk a pedagógiai munkánkban és mentünk jó tanácsért, nem tudom honnan, de mindig megtalálta a legjobb mondatokat, legegyszerűbb és legokosabb gondolatokat! Ő volt az iránytű, mely mindig pontosan mutatta a helyes irányt.  Hiányzol Gábor. 1982 szeptemberében került Jászberénybe a Palotásy János Zeneiskolába friss harsona tanári diplomával. Szakmabeli feleségével itt telepedtek le. Gyorsan beilleszkedett az akkori tantestületbe. A tanítás mellett 1984- től 28 éven át játszott a Szolnoki Szimfonikus Zenekarban és a Szigligeti Színház zenekarában. 1986- ban igazgató helyettes lett, majd 1991- ben kinevezett igazgatóként dolgozott tovább haláláig. Mindig aktív részese volt minden szakmai közösségnek. Hamar tekintélyt szerzett a JNSZ megyei Zeneiskolák igazgatói előtt. Gyakran kérték véleményét, segítségét. 1992- ben lett tagja a Magyar Zeneiskolák Szövetsége elnökségének. Vezető szakértőként részt vett az alapfokú művészetoktatás 2007- es évi minősítő eljárásában. Számos elismerése közül a legfontosabbak : 2004 Elismerő Oklevél a Magyar Kultúra Napján Jászberényben 2006 Közszolgálati Nívódíj a zeneiskolai oktatás területén végzett kimagasló pedagógiai munkájáért és eredményes vezetői tevékenységéért 2008 Artisjus Zenei Alapítvány díja a zeneoktatásban végzett kiemelkedő munkájáért 2013 Jászberény Város Zirzen Janka Közoktatási Díj   Nyugodj békében Gábor!   Irántad érzett tiszteletből, örök emlékezet jeléül: Konyhás Mihály főtanácsos, Bajcsy, - Zirzen Janka, - Németh László - Díjas                                                           szaktanár, mesterpedagógus. Tanügyigazgatási szakértő, szaktárgyi szaktanácsadó.                                                                                   Im memoriam Tímár Gábor. "Tímár Gáborról nem hallottam rosszat ebben a városban. Talán ez is mutatja, milyen ember volt. Egyike volt a kevés fix pontnak életün kben. Magas, szikár alakja tartóoszlopként állt mindig a helyén. Amikor valahol kizökkentek a dolgok a kerékvágásból, ott volt, hogy belekapaszkodhasson, aki elveszett. Ha kellett zenélt, ha kellett, zenészt szerzett. Percek alatt varázsolt kész repertoárral fellépő diákokat tanárostul szó szerint tokkal vonóval..., ha kellett. És kellett, de mennyiszer kellett! Egyszer sem mondta, most már elég. Talán csak ingatta a fejét és mélyebbre szívta a cigarettafüstöt.  Egy biztos pontot veszítettünk el, úgy ahogy, akkor és amikor nem kellett volna. Szükség volna még rá. Lenne még dolga. A diákoknak, barátoknak, kollégáknak látnia kellene még azt a huncut nyugalmat a szemében. Ez a nyugalom és a természetéből fakadó, minden embertársa iránti megbecsülés tette őt azzá, ami miatt most úgy érezzük, végtelen űrt hagy maga után. Közhely. Gábor! Nem tudom, hányadán álltál a Jóistennel, de a Zsoltárok Könyvéből úgy tűnik, a Mindeható szereti a harsonaszót, mert folyton azt fújják meg dicséretére, "ha a közelben jár". Márpedig ha a harsonaszót szereti, szeretnie kell a harsonásokat is. Téged biztosan. Jó ember voltál. Közhely. Rédei Panni