Csoda volt, hogy éltél és engem szerettél, Nem haltál meg, csak álmodni mentél !

Nem hagytal el, csak elore mentel! " EDESANYAK EMLEKERE!" Almomban anyam lattam, ifjan, erosen, Nem volt ranc az arcan, sem konny a szemeben, A konyhaban szorgoskodott, ott serenykedett, mint ki bizton tudja, hogy arra tevedek. Szep vot ez az alom, tunderien szep, mert ujra atelhettem- az otthon meleget, es ujra erezhettem azt a fahejas kalacs- illatot, mely unnepive tett sok mult pillanatot. Mikor anyammal almodom, boldogan kelek, mert tudom van meg hely, hova hazamehetek, hisz amig az almok vilagaban anyamra lelek, en sem lehetek elarvult gyerek!                      Kun    Magdolna  "Anyamrol almodtam"

Életünknek egén fénylő csillag voltál, Itthagytál bennünket, még csak nem is szóltál, Most, hogy már kialudt az az áldott fényed, Pótolhatatlan lesz a Te drága lényed .

Édesanyám

Csodálatos, kedves, segítőkész ember, barát, munkatárs voltál! Emlékedet szívünkben örökké megőrizzük. Nagyon fogsz hiányozni!  "Egy könnycsepp a szemünkben Érted él, Egy gyertya az asztalon Érted ég, Egy fénykép, mely őrzi emléked, S egy út, mely elvitte az életed. A bánat, a fájdalom örökre megmarad, Mindig velünk leszel, az idő bárhogy is halad." "A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat. . . Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet. . . "

  " " Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok, Hiszen napként az égen nektek ragyogok! Ha szép idő van és kék az ég, Jusson eszetekbe sok szép emlék. Ha rám gondoltok soha ne sírjatok, ... " "     Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk, nem feledjük soha el. Szívünkben él tovább, mert szeretjük.        

"Ugye tudod, hogy szeretlek, mert ajándék mi voltál Felriadok esténként, és úgy érzem ,hogy szóltál Én még nézem az ajtót, várom, hogy belépj rajta Csak a keserűség, mi a szívemet marja A szép emlékek mint a könnyek az út porát mossa Nincsen ima, nincs Isten, ki nekem Őt visszaadja." Minden pillanatban Rád gondolok, lelkem szenved, szívem sajog, sohasem leszek már nélküled boldog. Elmentél végleg, ezt nehéz elfogadnom , bánatom, gyötrelmem nem múlik Csillagom. Igazi harcos voltál, a gyilkos kórral szemben két évig helyt álltál, de legyőzött a betegség, sok szenvedés, fájdalom közepette örökre itthagytál. Köszönöm szépen, hogy Anyukád lehettem, Te olyan gyermek voltál, kit meg sem érdemeltem. Jóságos, segítőkész, szófogadó egy őszinte, tiszta lélek, ki szinte csak azért élt, hogy másoknak segítsen. Nagyon büszke vagyok Rád Márkocskám, sokat tanultam Tőled és csak reménykedni tudok abban, hogy anyaként megfeleltem Neked. Nem tudom szavakkal leírni mennyire hiányzol, emlékedbe temetkezve létezem, de gyötrelem nélküled éjszakám, s nappalom. SZERETLEK! Mindig szeretni foglak, amíg csak a szívem dobog, és utána is, amikor újra találkozunk ott fenn a felhők fölött, ahol átölellek Téged, mint a legszebb, legfényesebb, legkedvesebb Csillagot!  - Édesanyád -   Ma lennél 22 éves. Elképzelem, hogy most mit csinálnál, mi lett volna belőled. Valószínűleg a szokásos módon ünnepelnénk: hortobágyi húsos palacsintával és tortával. Mindig ezt kérted a születésnapodra. Aztán a barátoddal mennétek moziba, sétálni, titkokat átbeszélni, mókázni. Mennyire szerettél élni! Mindig előttem van az a két huncut szemed, ahogyan rám nézve árad belőled a szeretet. Ma lennél 22 éves. Tudod, mindig eszemben vagy, gondolataimban, a lelkemben, ezáltal velem, mellettem. Mintha el sem mentél volna, simogat az emléked, hallom a nevetésed, ismétlem ezerszer azokat a szavakat, amiket oly sokszor használtál,  egy könnyed  suttogást mormolva szüntelen. Ma lennél 22 éves. Mi lett volna belőled, ha nem ragad el tőlem a gyilkos kór? Már a második szakmád fejeznéd be a szeretett iskoládban. Bárhogy történt, nem tudom visszapörgetni az idő kerekét és megállítani sem. Ezzel a fájdalommal kell életem végéig együtt élnem, bár sokszor érzem azt, hogy nélküled nem megy. Testemből test, lelkemből lélek vagy. Én mindig veled leszek, hiszen itt vagy  bennem és többé már senki sem vehet el tőlem! Drága Kisfiam! Annyira nagyon szeretlek! ❤️🖤🤍🤍🤍 " Egy éve, hogy elmentél… Egy éve, hogy utolsót dobbant a szíved és Te elmentél valahova messzire, a csillagok közé.Még mindig várom, hogy belépj az ajtón, hogy felhívj telefonon, vagy rám írj. Ha kinyitom a szekrényed, még érzem az illatod. Sírva bújok a pulcsidhoz, ölelem, de Te már nem vagy benne. Annyira hiányzol! Olyan nagyon kevés időt kaptunk az Élettől. Hiányzik a mosolyod, a nevetésed, a bolondozásaid, a beszélgetések. Sok gondolat motoszkál bennem, mégsem tudom leírni őket. Megbénít a fájdalom. Egy év…annyi minden történt ebben az egy évben, annyi változás…Megtanulni nélküled élni-nagyon nehéz. Benne vagy minden gondolatomban, minden mozdulatomban, minden pillanatban. Próbálom elfogadni, hogy nem láthatlak többé, nem hallhatom a hangod, és nem ölelhetlek át. Szeretnék hozzád bújni, szeretném, ha átölelnél, és mondanád: „Nem lesz semmi baj Anyukám!” Nagyon szeretlek Márkocskám! ❤️🤍🖤  

Lám ennyi az élet, gondoltad-e, Egy pillanat és mindennek vége,  Még szólni sem tudtál, hogy indulsz a messzeségbe.  Maradt a nagy bánat,  Egy csendes sírhalim,  Szerető szívekben örök gyász és fájdalom! 😪😪😪 Drága Ágikám! ❤️❤️❤️ Köszönöm, hogy megismerhettelek és ennek már 61 éve, hogy elmúlt. Csodás négy évet töltöttünk el a gimiben. Az élet szétszórt bennünket, ám 11 éve ismét egymásra találtunk Anikó és Béla társaságában.. Azt követően minden hónapban találkoztunk és mindig volt miről beszélgetni, felejthetetlen, vidám és jókedvben eltöltött napok voltak ezek. Sajnos a COVID közbeszólt és két éve ezek a találkozások már elmaradtak, bár telefonon tartottuk a kapcsolatot. Mélységesen fáj, hogy elveszítetttünk.  Mindig örök Barátnőnk maradsz, a kedves, vidám, segítőkész Ági, akiért most nagyon fáj a szívünk.  Találd meg a nyugalmat, békét és gyógyulj végtelen utadon! 😪😪😪 Nagyon szeretünk Ági, örökre a szívünkben maradsz! ❣️❣️❣️

Édesanyanyánk nagyon szorgos, dolgos és nagyon egyszerű teremtés volt. Szeretett sütni (rétes, joghúrttorta stb.) Szerette a virágokat, és a kertben ültetett zöldségekeket. Gondosan ápolta őket. Nagyon jószívű, kedves ember volt. Akivel találkozott, mindenkit elbűbölt barátságos jelleme. A külsejére nagyon igényes volt.  Aki ismerte, mindenki szerette, tisztelte. Szeretünk nagyon anyu: lányaid Regina és Erika Édesanyám temetésére Bánat ül szívünkben, könny a szemeinkben, Csendesen lapozunk az emlékeinkben. Minden fontos pillanat, ha köddé válik, Akkor jön rá az ember, hogy mi az, ami számít. Lehajtott fejjel ballag már a múltunk, Ameddig Anyánk élt, gazdagok voltunk. Most csend van és némaság, tátongó üresség, Alázat kínálta merengő békesség. Szótlanul állunk Anyánk sírja mellett, Eljött az idő, hát mennie kellett. Mindenki árva lesz Édesanya nélkül, Fájdalmat karcol ránk a mai nap emlékül. A lelke még itt van, itt van körülöttünk, Szelíden és óvón letörli a könnyünk. Letette terhét, nem szenved tovább, Ellopta az élet már régen a mosolyát. Titok övezte, elvitte magával, Nem beszélte meg velünk, csak az angyalával. Az anyák halhatatlanok, bennünk élnek tovább, Esküt tettek arra, hogy mindig vigyáznak ránk. A legfényesebb csillag ő az esti égen, Együtt sétál jó Apánkkal a csillagösvényen. Tovább él szívünkben, arcunk mosolyában, Ott látjuk majd őt minden szál virágban. Ott lesz minden percünk üzenetében, Célba ért lelke nyugodjon békében! Lányaid: Regina, Erika