"Szerettem volna még élni köztettek ,  de a sors  másképp rendelkezett küzdöttem , de már nem lehet  szeretteim Isten veletek ! "

Az öcsikém...? Szeretlek,nagyon hiányzol...? "„Elmentél, s megnémult a táj. Halott erdők  mélyébe tűnt az eddig oly vidám visszhang  s ott hangtalan zokogva nem figyelt többé  hívó szavamra,……………. ……….Engem is elvittél? – oly léttelen vártam,  mig meg nem érkezett az estharangszó!… Majd  az éj hullatni kezdte harmatát; súlyos  csillagok ültek pillámra. A hajlongó  fák közt éjfélig megmaradt a csönd, és sírt.”" Szabó Lőrinc

 

 

 Drága Édesapám! Köszönöm, hogy voltál nekem, mikor kellett megfogtad a kezem. Óvom féltőm voltál nekem, velem maradsz míg a levegőt veszem.  

Drága Ilonka néni! Szívünkben örökké élsz!

Szerető férj, édesapa, nagyapa. Mindig midenkin erején felül segitett. Felnevelt két leány gyermeket, és két rokon gyermeket. Nagy nagy szeretettel oda adással. Feleségének két lányának, unokájának örőkké hiányozni fog. Egy szomorú decemberi nap délelőtjén, Lelke átlépett az élet küszöbén, Teste feladta fájdalmas küzdelmét, Nekünk szentelte rövid de dolgos életét.

" A halál után nincs visszatérés, és nem lehet megnézni, miből szálltunk ki. Bocsánatot sem lehet kérni a dolgokért. Nincs folytatás. . . A halált nem lehet uralni. . . Mindig ő az, aki felülkerekedik. "

 

"Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt hogy éltél és bennünket szerettél, nekünk nem haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet hogy egyszer majd találkozunk veled."