"Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, Pihen a kéz, mely értünk dolgozott. Számunkra Te sosem leszel halott, Örökké élni fogsz, mint a csillagok!" Drága mamókám nyugodj békében soha nem feledünk el !😭😭

“Szeretteink elvesztése után életünk a szemünk előtt hullik apró darabokra, de emlékeinket megőrizhetjük sértetlenül, és örökre a szívünkbe zárva. “

"Tudod, mi a bànat? Ülni egy csendes szobàban, s vàrni valakire, Aki többè màr soha nem jöhet. Szeretni valakit, Aki nagyon szeretett tèged... Könnyeket tagadni, mik szemedben ègnek. Tiszta csillagos ègbotra nèzve Csillagba bújtatott angyalkènt Őt keresve!" Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig Ne jöjj el sírva, síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom... Gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben,  A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szírma vagyok, Néma csendben nálad lakok. A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál.

Nyugodjon Békében! 🤍🖤

 

Drága Édesapám , ki már nem lehetsz velem Arra kérlek mégis fogd a két kezem . Messzi távolból vigyázószemeid vesd le néha rám, Ó bárcsak minden gondomat örömömet még elmondhatnám. Hiányzol nagyon, s mit nem mondtam ki soha még, Szerettelek, szeretlek  hiányod bennem mardosva ég. Ha majd egyszer eljön az idő , s újra láthatlak Téged, Átölellek, hogy hallhassam minden szívverésed ! 

ÈDES ANYA VOLT ,ÈS SZERETT TÁS ÈS ÈLET VIDÁM ASZONY VOLT.

Tudjuk hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk. Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk. Az ész megérti de a szív soha, hogy egyszer majd mi is elmegyünk, ahol ő van, oda. Az élet múlik, de akit szeretünk, arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk.

Mamikám csodálatos asszony volt. Hálás vagyok, hogy ilyen nagymamám lehetett. Katalin pusztán nevelkedett két testvérével, anyukája tanítónéni, apukája ispán volt. Zárdába járt, Hőgyészre, erről nagyon sokat mesélt. Olyan jól tudott történeteket mondani, mindig újra és újra elmondattuk vele. . . .     Férjhez ment, két gyermeke született Imre és Ildikó (az én anyukám) . Kajdacson, majd később Kölesden élt a család. Mamika férje Lenkey Imre, főkönyvelő volt a Kölesdi tsz- ben, Mami itt egyfajta titkárnőként dolgozott a férje mellett, egészen addig amíg el nem váltak. Ekkorra már a gyermekeik jóformán felnőttek lettek.     Mamikám ott maradt albérletben Kölesden, és a szekszárdi Óra Ékszer- hez került. Időközben hét unokája született Iminek három, Ildikónak négy gyeremeke lett. Nyugdíjas korában gyakran vigyázotta falubeli gyerekekre.   Majd bekerült Szekszárdra, hogy hozzánk közelebb legyen, így anyukám napi szinten találkozhatott vele, és mi is, hetente többször. A szekszárdi Nyugdíjas Házban lakott utoljára a Mikes utcában, mindenki nagyon szerette.   Nagyon hiányzik nekünk, sokat gondolok rá, imándkozunk érte a gyerekekkel.   Ijjas Ildikó, Mami második unokája