Nyugodj békében!

 

Nagyon jólelkű, mélyen vallásos, rózsafűzéres asszony volt a mi édes dédikénk. Minden unokát dédunokát, ő tanított az igaz szeretetre és imára.

Nyugodjék Békében Örökké a szívűnkben fogsz Élni!

 

 

Néhány kép nem maradt más több Megsárgulva ellepi a köd Elment és már nem jön vissza A szívem örökre siratja. Mindenkiben téged látlak Szembejössz velem minden nap Kereslek, de nem talállak Jó lenne hallani a hangodat. Minden szó belülről ered Úgy látnám még a két szemed A szívembem mindig lesz helyed Mondd, hogyan mondjam el neked. Egy percig még, ha láthatnám Ezért mindenem odaadnám Úgy megfognám mindkét kezed Elmondanám, hogy ég veled. Egy percig még, ha láthatnám Ezért mindenem odaadnám Úgy megfognám mindkét kezed Elmondanám, hogy ég veled. Szemmel látom messze a túlsó part Az örvény a lelkemben visszatart Keresem magamban, hol van a híd Ami a nehéz napokon átsegít. A hangzavarban te voltál a csend, Viharban a menedékem. Akkor tudod meg mi az értéles, Ha már nincs, minden elveszett Telnek-múlnak a nappalok Úgy érzem megbolondulok Szavakba önteni nem lehet Egy darab a szívemből elveszett Egy percig még ha láthatnám Ezért mindenem odaadnám Úgy megfognám mindkét kezed Elmondanám, hogy ég veled. Egy percig még ha láthatnám Ezért mindenem odaadnám Úgy megfognám mindkét kezed Elmondanám, hogy ég veled. Csillagként ragyogsz az égen Tudom, fentről vigyázol rám.

Megtőrt szívvel búcsuzom, Fájó emléked őrzöm. Fiatalon elmentél, Pedig hogy reménykedtél.

" Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként"